Közzétéve:

Critical Mass helyett – Biciklizés Gödre, 2007. április 22.

Nagyon komolyan bevállaltuk, hogy a hat napos munkahét egyetlen pihenőnapján, a rákövetkező öt napos munkahét ellenére erőteljes biciklizést tolunk az aznapi, ideológiával teli, ám biciklizéstechnikában szánalommal bíró Kritikus Tömeg helyett.

Biciklizés Gödre, 2007. április 22.

Geci bátyóék kölcsönzött bicóval jöttek (Podmaniczky utca, ha pontosabbat tudtok, kommenteljétek be, mert a jelek szerint korrekt a cég), Áci és Zorró természetesen a sajátjával, jómagam pedig szokás szerint a társaságban elérhető legjobb bringával: ez tavaly Igor később ellopott bringája volt, idén a Zsoltár / Bób / Bubuc nevű ember nagyon király biciklije. Zsoltár és Gyök egyébként azért nem vett részt ebben a kis játékban, mert helyette gyalogtúráztak, készülvén a Kinizsi 100-ra, dehát ez persze vicc kategória, mert azt nem lehet csak úgy megcsinálni, de bízunk benne, hogy a srácok ránkcáfolnak.

Újpesten keresztül támadtunk a Külső-Szilágyi úton át Dunakesziig, ahonnan a Duna partján gördültünk tova Gödig. Utunkat tarkítottak kisebb megállások, fröccsözések, fagyizások, de persze mindvégig a sportember látszatának biztonságos ernyője alatt maradva tettük mindezt. Az út meglepően könnyen ment annak ellenére, hogy nevetségesen alacsonyan volt végig az ülésem tökéletesen a saját hibámból, hiszen Áci (és korábban Bubuc) ennek némileg megemelésére vonatkozó kísérleteit gőggel s megvetően utasítottam el. Visszafelé jobb belátásra tértem, így az ülés megemeléséből kifolyólag hatalmába kerített az az érzés, hogy akár Mohácsig le bírnék tekerni, ha akarnék.

Gödnél brutális biciklismennyiség fogadott bennünket, mindenki az itt található kajáldában/piáldában lelte meg gyönyörét – kitűnő, egyszerű dologról beszélgetünk: rántott everything, én gombát és sajtot ettem, hekk, perkelt, fröccs ilyesmik. Petit jól esett valamennyiünknek. Bezabálva lemásztunk a partra, itt gyufában pókereztünk, mint a régi szép időkben, hála Zorrónak, aki hozott kártyát (meg gyufát). A hazakerekezés nagyon gyorsan elszaladt a már fentebb említett seat-adjustmentnek köszönhetően, még kerülgettük a városban a szembejövő Kritikus Tömeget, és persze igen büszkék voltunk magunkra. Merthogy mi 60 kilométert tekertünk. Biza.

Csak pár fénykép született. Bocsesz.

Közzétéve:

Tréfás treffek és az ájtatós manó

Az első este történeténél tartottam tehát. Kis tétben nyomtuk a pókert, sok magyarázással, néhány próbakörrel, de aztán bedurvultam. Fel kellett szólalnom, mert az asztaltársaság többi tagja elviccelte a dolgot. Márpedig pókerezni vagy pénzben(lehetőleg sokban) vagy sehogy. A kurva életbe! Meg is szeppentek a többiek, aztán kiröhögtek, ittunk egy tüskét, de legalább elindult valami.

Eleinte jól ment a játék, ők óvatóskodttak, én bátran locsogtam, grimaszoltam, hálistenkedtem és zabálták. De ez valamiért körül-belül 2 óra játék után elmúlt. Megtört a lendület, pedig tenger zseton volt már előttem és a többiek úgy dobálták be az újabb és újabb ezreseket, illetve váltották chips-re, hogy öröm volt nézni. Dagadt a májam ettől. Ettől is. Meg a barna sörtől, amihez unikumban áztatott aszaltszilvát eszegettem.
Ha jól emlékszem 8 körül kezdtük és 10 körül mászott be a posztóra a fekete ló a szaros seggével és a zabot rágcsáló orcájával. 10-től ugyanis mindig volt valakinek a kezébe két treff, főleg Kefénél koncentrálódott a sok levélkés kombináció. Hát, öcsém, nem bírtam agyban kezelni a történéseket. A negyedik vagy az ötödik után felállítattam az embert, megmotoztam, kértem, hogy ugráljon, mert állandóan két treffje volt. De nem csalt. Utólag kiderült, hogy nem is bírt volna, mert olyan részeg volt, mint egy közepes kolónia gödény. Csak én ezt hasonló okokból nem vettem észre. De ez a 2-treff balhé nem lett volna kritikus, ha nem oszt mindenki 3 másik treffet a közösbe. Viszont osztott. Még Jan is, akinek a csontos kezében úgy állt a kártya, olyan ügyetlenül nyúlt hozzá, mint egyszeri rinocérosz a szögmérőhöz. Vicc. elbuktam két óra profitját 45 perc alatt, mert abban reménykedtem, hogy egyszercsak vége szakad ennek a minden fizikai törvényszerűséget felülíró szériának. Olyan voltam akár egy rossz rulettes. Soha többet nem akarom azt megélni.
Persze a slusszpoén a végére maradt. Kettő is jutott belőle. Az első az volt, amikor józanságom szellőzőnyilásnyi nagyságúra zsugorodott maradékán keresztül az jutott el az agyamba, aminek a védőburkában az agyvíz 98 százalékban unikumra cserélődött, hogy a nő, a nőm, aki engem, ENGEM nem hajlandó az ágyába engedni, ráindult Janra. Ha meg bírtam volna lendületesen mozdítani bármilyen testrészemet és tudok beszélni, biztos, hogy székeket dobálok és üvöltözök. Ám csak nézni és csodálkozni tudtam. Belül meg még jobban elképedni, mivel a lelkem még nagyjából működött, viszont a mimikai ráncaim és izmaimon már kint volt az “üzemen kívűl / szerelőre vár” tábla. A kis punis megtorpedózta az élő vegyiüzemet. Csak a kéz és az asztal alatti lábsimogatás, toalettről visszajövet fülbe harapdálás. Persze az ember kémikus gyermeke egy ideig tartotta magát, de igazából ő sem volt bántóan józan akkortájt, így nem kerülte el a végzetét: a többszöri megerőszakolást. Zsebi úgy csavarodott rá a testére láthatatlanul, mint lucifer az alma fára kígyó képében. Akartam szólni a srácnak, hogy ki fogják szippantani a testnedveit, utána ropinak a csontjait és végül kilökik a löttyed, üres porhüvelyét a szemétdombra, de nem bírtam. Érted ezt? Láttam, ahogy a kannibál, az imádkozó sáska elkábítja, magához láncolja és végez vele. Ő élvezte és én féltem helyette, viszont már leírni sem voltam képes, ami belül szétmart…
Mindeközben persze még játszottunk és az utolsó körök egyikében, amikor a maradék pénzemet is zsetonra váltottam, jött az, amit elégtételnek hittem az egész estét szívásért. Treff dáma, treff király kézben. Emeltem, mint targonca a rakklapot és Kefe jött velem. Most megfizet mindenért – gondoltam. Imádkoztam és a flopp egészen jó: káró 10-es, treff 7, treff 5. Emeltem még. Csak tartotta, nem emelt vissza, pedig tehette volna. Unottan dohányott közben. Kár, hogy meg fogsz halni a kis Tetű – realizáltam és nagyon vártam a turn-t. Ami jött, mintha rendeltem volna: treff 3. Kicsit úgy csináltam, mintha meglepett volna a lap, vakartam a fejem, aztán all-in. Komor arc, semmi rezdülés(mondjuk nem is bírtam volna nagyon színezni). Kefe filózik és … és megadja. Felcsapjuk. Előbb én. Aztán ő. És mi van a kezében? Na, mit gondolsz. Igen, bazdmeg, igen. A treff 4-es és a treff 6-os. Nem bírtam mondani semmit. Egyből kiszálltam.
Nem érdekelt tovább az élet egyik dimenziója sem. Kértem egy Long Island Ice Tea-t a pultnál saját magamtól. Aztána pultos megcsinálta helyettem, mert tejet akartam beleönteni… Jan és Zsebi egy perc alatt húztak el szexelni, Kefe még nyugtatgatott egy picit, de aztán bealudt a pultnál, hazaküldtem taxival. Persze erre én nem emlékszem, Zsazsa a pultoslány mesélte el másnap. Azt hiszem jobb is így.

Közzétéve:

Tavasz Tiszavalkon

A húsvéti hétvégén otthon jártam, és nővéremék is ugyanezt tették gyermekeikkel. Megérkezésemkor (szombat délután) rögtön azzal fogadtak, hogy csatlakozom-é egy kis csónakázáshoz a Tisza-tó nevű tájegységen, melytől mintegy 200 méterre lakunk. Válaszom igenlő volt (és sokakat meglepett).

Tavasz Tiszavalkon, 2007. április 7.

Ekként néz ki hát a tavasz Tiszavalkon. Geocache elrejtésére a vidék fokozottan alkalmas, tekintve, hogy az egész “tó” (vicces kifejezés ez) nem más, mint egy olyan vízterület, amit több EZER apró sziget tarkít, mindenféle méretben. Csak vízi úton megközelíthetőek. Ebből kifolyólag nem nagyon van “tó”-feelinged, csatornák szövevényének tűnik az egész. Cserébe olyan növény- és állatvilág kárpótol, hogy befosol (a fekete gólyánál már csak a külföldi ornitológus kutató gyakoribb vendég errefelé).
Igen, szervezünk ide bulit ősszel, meg lehet nyugodni.

Közzétéve:

Koncertvarjú II.

Koncertmán kis barátunk (azaz én) megint jelentkezik, és szeretettel felhívja mindenki figyelmét, hogy kis hazánk kultúrprogramjai jelentőset ugrottak ezévben a pozitív irányba.Alább láthatjátok miért. (A lista NEM teljes, eleve már szűrtem)

———-

Kaltenecker Trio és Kaltenecker Zsolt: Winter’s Tale és Impossible lemezbemutató, május 11. 19:00 Belvárosi Színház. Ők bizony magyarok, mégpedig legkiválóbbjaink közül. Tudásuk, zenéjük megfelel bármilyen szigorú világsztenderdnek a jazz műfajában.

A Kaltenecker Trio-ra a mással össze nem téveszthető egyedi játékmód és a különleges kompozíciók mellett leginkább az jellemző, hogy bár felhasználja a különböző elektronikus zenei stílusok (jungle, techno) elemeit, hangzásában mégis a modern jazz-hez áll a legközelebb. A korábbi rockosabb hangvételt egy letisztultabb, halkabb, de nem kevésbé dinamikus előadásmód váltotta fel.

Főleg modern dolgokat csinálnak. Már eleget írtam róluk, úgyhogy az újaknak legyen elég annyi, hogy átütő élményt adtak minden koncertjükön kivétel nélkül, és még az is megszerette a jazzt, aki eddig nem tette. Olyan billentyűzés meg dobolás lesz (Borlai Gergely), amit nem fogsz elfelejteni. Ne próbáld kitalálni milyenek (még a videóról sem), gyere és hallgasd meg!

Jegyárak: N/A (gondolom 1-2 ezer forint) – Varjú-méter: 9/10.

MINDENKI JÖJJÖN AKI TEHETI. Közülünk a legtöbben ott lesznek.

http://www.youtube.com/watch?v=VyFFXYeoUak

———-

Marcus Miller: május 20. 20:00, PeCsa
: a világ egyik legjobb basszgitárosa. Látványos, dallamos, szuper jazz.

Jegyár: 8.500.- Varjú-méter: 7/10
– volt már Debrecenben, végre Pesten is megnézhetjük olcsón.

http://www.youtube.com/watch?v=sIqfDHP0D5s

———-

George Michael: 25 Live turné: május 23. Puskás Ferenc Stadion:

Erről nem tudok semmit írni, mindenki ismeri hogy énekel az ember, úgyhogy ez. Nem véletlen, hogy a világ egyik legnépszerűbb előadója.

Jegyárak: 9.900.- – 24.900.- Varjú-méter: 7/10
: ha én ezt megnézném, akkor az előadói teljesítményért, illetve az élő-élmény miatt tenném, tekintettel arra, hogy a dalok nem annyira az én ízlésvilágom.

http://www.youtube.com/watch?v=YH6GIr_O07o

———-

Vonda Shepard: május 29. Millenáris:
Az Ally McBeal sorozatból ismerhettük meg az énekesnőt. A feldolgozásai, éneke kifogástalan. Hátha!

Jegyárak: 9.900.-. Varjú-méter: 6/10.

http://www.youtube.com/watch?v=enZyZvsg9JA

———-

Dream Theater: Systematic Chaos lemezturné: június 6. 19 óra, PeCsa

Szabadtér: progresszív rockzene (pl. Emerson Lake and Palmer egy másik jeles képviselője a műfajnak), eléggé ütős. A zenészek felkészültsége és képessége *kivételes*. Ilyet nem fogtok látni a többi előadótól, itt tényleg a hangszerek legjobbjairól van szó. A dalok kiválóak: szokatlanul hosszúak (akár 15 perc), és elég széles skálán mozognak, gyakorlatilag a modern vonulatokat mind megtalálni bennük. Líraiságtól a buta küldős dolgokon át az okos ritmusváltásos, komplex cuccokig minden. A szűk keresztmetszet az énekes hangja, ami valakinek vagy tetszik vagy nem, vagy el tud ettől tekinteni, vagy nem. Néhány daluk tényleg durván jó, úgyhogy én pl. el tudok vonatkoztatni.

Jegyárak: 8.500 (álló). Varjú-méter: 8/10: highly desirable….és óccsó! 🙂 Én ottlevés…Gyertek ti is.

Kicsit hosszan indul a videó, de érdemes kivárni, bokalefosás:

http://www.youtube.com/watch?v=xK3qylwd-M0

———-

Tori Amos: American Doll Posse lemezturné: június 24. Aréna: az első dolog ami eszembe jut, hogy egyéniség. Rendkívül különleges, mégis könnyen emészthető, mindenki számára érthető, magávalragadó. A hölgy 15 éves pályafutása alatt rengeteg lemezt jegyez mint szerző és előadó (zongora, ének).
Jegyárak: 9.900.- – 12.900.- Varjú-méter: 9/10: KÖTELEZŐ! Én ottlevésben biztosan.

http://www.youtube.com/watch?v=XFuqJEe0Uqs

és egy Depeche Mode feldolgozás szintén tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=_gZzkGvyqzc

———-

George Benson és Al Jarreau Givin’ It Up: július 17, 20 óra, Aréna:

meglehetős énekvarjúzás lesz itt kérem a Grammyvarjúktól. Nagyformátumú pop-jazz-RNB thing.

Jegyárak: csak ülő: 7.500.- 15.000- Ft. Varjú-méter: 7/10:

rendkívül profi, kellemesen szórakoztató produkció, de fiatal szervezetnek valószínűleg több izgalom kell és kevesebb nercbundás koncertlátogató.

De ez senkit se zavarjon, mindenki menjen a zenéért.

http://www.youtube.com/watch?v=kAPd_FMvr7E

———–

The Rolling Stones: július 20. Puskás Ferenc Stadion: legenda, aki eddig látta, az mind azt mondta, hogy kötelező. Valószínűleg így is van: prémium dalok és egy hang, amihez nincs hasonló. A dobos azóta se tanult meg dobolni, ahogy Jagger sem énekelni, és mégis….100% rockandroll…

Jegyárak: 12.900.- – 21.900.- Varjú-méter: 9/10: ottlevés egyértelműen. Lehet, hogy utoljára láthatjuk őket…

http://www.youtube.com/watch?v=TrQ8fMk-qlc

———-

Buena Vista Social Klub: július 19. 19:30, Aréna: mostmár lassan kéne dolgoznom, nézzetek utána 🙂 (HA tényleg nem tudjátok kik ők)

———-

Érdemes még figyelni a lengyeleket, osztrákokat, cseheket, mert lesz náluk is minden, mi szem-szájnak ingere. Viszlát a koncerteken!

Közzétéve:

Koncertborz jelentkezik…

A keddi nap egyértelműen a közhelyek napjára sikeredett. A közhelyekkel istenigazából semmi baj nincs, azért vannak, mert mindenki számára pontosan ugyanazt jelentik, és formai okuknál fogva megfelelnek jelenkorunk gyorsított tempójú közlésrendszer-igényének.

A szóbanforgó közhely a “kicsi a világ” tipusú, és erre tapasztalatom szerint intelligenciától, érdeklődéstől, kortól függetlenül minden ember kb. ugyanolyan mértékben csodálkozik rá időről-időre, tehát elvileg működik.

Brigitám (egy té! – a szerk.) új albérletbe költözött, és a véletlen úgy hozta, hogy a tulajdonossal több kapcsolódási pontot is találtunk. Részint kiderült, hogy a szóbanforgó hölgy ismeri Igor nevű öcsémet, minthogy egy baleset “összehozta” őket: a kocsijában ülő Zsuzsa úgy létesített vele kapcsolatot villámgyorsan, hogy nemes egyszerűséggel kinyitotta a vezetőoldali ajtót a kiszálláshoz, amin a kerékpárral éppen arra száguldó öcsém azonnal fennakadt (és aki zakózott akkorát, hogy azt már a kandikamerás műsorokban sem lehetne korhatár nélkül leadni). Mindez ki sem derül, ha egész véletlenül aznap nem a wiw-előtt próbálja eltölteni unalmas, pihenésre fordítható perceit. Jó, hát van ilyen. Szintén ritkább dolognak számít, hogy élettársa, Gyuri, segített egy dobozos autóval átcuccolni Brigim előltöltős mosógépét, és mivel ehhez a férfiak száma N=>2, szükséges részvétem eredményeképp nem hétköznapi beszélgetésbe cseppentem. (Szabálytalanul közlekedtünk, mivel hárman utaztunk, én a raktérbe kellett üljek a mosógép társaságában, továbbá valami vadrács választott el az előlülőktől: akár be is lehetett volna nekem szólni.) Mondjuk már kezdtem sejteni valamit, amikor az ember a kocsi rakterében készségesen elpakolta a cuccokat és mondta, hogy mint látom, tonereket szokott szállítani, ezért ha választanom kell, inkább a sötét színű foltokra üljek, az kijön a ruhámból (megjegyzem, hogy akkor találkoztam az emberrel először, nem ismertem). A fehér foltokra szorgalmiból rákérdeztem, innen tudom tehát, hogy a cement viszont nem. Szerencsére értek én a szóból.

Nemsokkal ezután kiderült még, hogy az illető zenész. Minthogy én ilyesmivel foglalkozom, könnyen beszédbe elegyedtünk. Az információ áramlásának kronológiája valahogy így nézett ki: “van egy nagyon jó kis punk-rock zenekarunk, szeretem”, “billentyűzök”, “vettem egy Novation szintetizátort”, “annak pont mi vagyunk a magyarországi képviselete”, “én ezt a…őőő…..”, “Péterfy Sándor utca?”, “igen ott vettem”, “na az az én cégem”. Itt nem volt szünet, a következő kérdés átmenet nélkül ez: “akkor mikor hozzátok már végre az állványomhoz a gumibakokat?” – itt láttam a Brigit, ahogy betemeti az arcát a kezébe. Én még szoktam nevetni, tehát elmosolyodtam az egészen. Szóval kicsi a világ, na.

Az emberünk, Gyuri, nagyon lelkesnek bizonyult, így módom volt összeszedni pár infót a “Sikátor” nevű zenekarról, mely számára oly kedves, mint tudjuk. 1982 óta léteznek, ami azért nem mindennapi, főleg ha a következőkben leírtakat figyelembe vesszük. Hogy milyen zenét játszanak? Bevallásuk szerint elég rosszat, de hangsúlyozzák, hogy nagyon kedves elfoglaltság ez, szeretik. A dobosuk féllábú ami ugye komoly hátrány, amennyiben valaki a lábcint (a nevében is benne van) próbálja működtetni, de ezt némileg kompenzálja az a tény, hogy 80%-os látássérült, és nem mindig találja el (polgári foglalkozásáról kiderült hogy az APEH-nál ő a raktáros a pincében, aki tudja mi hol van). A hátrányukat pedig nem ideges típusok lévén ügyesen megoldották: a lábcin MINDIG zárt állapotban van, le van csavarozva. A dalok általában négy-öt akkordból állnak, és minden D-ben van, úgyhogy nem nagyon tudnak hibázni. A hangulat, mind a teljesítmény tehát garantált. Az évek során voltak tagcserék, amikről Gyuri rendre örömmel nosztalgiázott. Ilyen volt pl. a két gidájuk is, akiket büszkén említett kezdetben mint érdemet, majd tovább folytatva kifejtette, hogy egyenként 140 kilósak, de napjainkra már sikerült őket a zenekarból kitessékelni. Ennek ellenére is – saját bevallása szerint – ettől ők még mindig borzasztóan rossz zenekar maradtak. Gyuri egy 2 oktávos Novation X-Station nevű szintetizátort vett, amit saját szememmel láttam. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy punkzenekar alapvetően kőtechnóra kitalált, mindössze 2 oktávos billentyűvel nyomuljon, de további párbeszédünkből kiderült, hogy nagyon is tudatos volt ez a választás, minthogy két ujjal játszik rajta.
Ha az interneten kerestek, nem nagyon fogjátok őket megtalálni. ők a rossz zenekarok közül is a hardcore rétegzenei vonalhoz tartoznak: egy ilyen élményhez nagyon mélyre kell ásni. Koncertjük most szombaton lesz Esztergomban, nincs belépő. Ha mentek, és vége a koncertnek, viszont el ne felejtsetek autogrammot kérni! (UI: remélem képeket utólag tudok majd felrakni)

Sikátor Tagok:

– Botos “Tűz” Kriszta – ének
– Erőss-Kis Zénó – gitár, zenekarvezető
– Balázs – basszusgitár
– Kis Joe (Balázs) – dobok
– Lakatos György – kétujjas billentyű

Koncert: 2007.04.21. szombat, Esztergom, Molotov Liget 21 és 22 óra között.

Közzétéve:

“Minek látszol és kinek játszol?”

Napi egynél több post földöntúli kényeztetése az oldal olvasóinak, de mostanában eléggé felszínen van ez az eü-dolog. Ráadásul már a kiderült, hogy Horváth Ágika lesz a fővezér a minisztériumban… Kérdem én, mi lesz, mi fog következni?

Az SZDSZ új vezérkara gyorsan alárúgott Fóka Jánosnak finoman, mert nem jöhetett a következő topmenedzser, hogy eladja az állami szektor változásait a póroknak. Ehelyett jött valaki, aki benne van a lecsó sűrűjében és meg kell birkózni a közhangulattal és pártja egyetlen, mindent felülíró céljával… Nem lennék a helyében.

Az már eldőlt, mi van a kórházakkal.
A vizitdíjból biztosan engedni fognak.
A több biztosítós modell lehellete itatja át a szektort.

Mi lesz, hogy lesz? Bír-e eléggé politikusnak lenni a doktor nő? Ki fog táncolni és ki fog fütyülni? Meddig engedi Gyurcsány a szekeret szaladni arra, amerre a szadesz tolja, tolná?

Annyira fekete ló ez a nő. A szocializációja is picit vegyes. Rendszerismerete van az OEP-ből, de szakmai háttér és tapasztalat az hol van, csókolom? Kell-e? Egyelőre úgy néz ki, nem preferencia. Meddig marad a néni? Szerintem talán az év végéig. Az egy év már csoda lenne.
Szóval részemről csak a kérdések vannak, ötletek mellé, de határozott elképzelések a közeli eseményekről/hoz-hez-höz. Az nincs.

Figyelek csodálkozva és nyitott szemmel(szájjal).

Közzétéve:

Hepi Válasz

Ha már egy újság sosem lesz független ebben az országban (sem), legalább az újságíró adjon karaktert egy anyagnak. Csináljon úgy, mintha a tájékoztatás lenne a feladata. Még egy interjún belül is.

Sikerült elolvasnom a Heti Válasz inagyinterjúi közül 3-at az elmúlt 1-1,5 hónapból. De minek. Stumpf András volt a kérdező és közéleti tényezőnek számító közszereplőket kérdezett (Fábry, Orbán, Pokorni). Illetve legalábbis úgy csinált. Persze egy leírt és újságban megjelenő interjú már szerkeztett, megkomponált, dramaturgialiag is összerakott anyag, de azért én szeretnék elnézést kérni, ami ebben a 3 cikkben megjelent. Mindhárom ember lényegesen okosabb, intelligensebb és komolyabb kommunikációs adottságokkal bír annál, hogy a beszélgetés lényegében végig alákérdezés legyen. Én, mint olvasó szeretnék valami egyedit, korrektül kigondolt kérdésekre adott válaszokat olvasni, nem pedig olyan blőd, egyértelmű végszavakat, amelyeket még egy hivatalos belső pártújság PR-cikkéből is kihúz a szerkesztő. Szóval gáz.

Emellett szarul esik, hogy igazából nincs apropója a beszélgetésnek, hanem leginkább azért kérdezik az alanyt, mert vele lehet eladni az újságot. Én azt gondolom, hogy aki rendszeresen olvassa a HV-t, attól függetlenül veszi meg, ki van a címlapon. Aki meg nem, az nem fogja Fábri miatt megvenni.

Olyan szar látni, olvasni, azonosítani ezt a burkolatlan szócsövesdit. Indulása után egy ideig nagyon hőbörgős, habzószájú, Demokrata-jellegű is bírt lenni ez a magazin. Most már stabilan ott van a jobboldali sajtó mainframe-jében, ergo nyugodtan lehetne olyan arculata, saját, semmihez nem hasonlítható bukéja, amit sehol máshol nem talál meg az olvasó. Egyébként van is. DE ez az ének alá hegedülős “a kedvenc nótámat húzom a füledbe, mert tudom, hogy az a te kedvenc nótád is, hiszen mi egy helyre járunk mulatni, igaz-e” ez nem vonzó, nem érdekes és nem sajátos. Ezt 1945-ben kezdte el Révai József a Szabad Népben. Szerintem nem kellene követni. Kicsit sem.

Közzétéve:

Salaam Bombay

Az indiai konyha nagy ismerőjének (Szerk: Mici) korábban többször elkövetett izgató hatású megnyilvánulásai és felszólamlásai miatt, és egyre nagyobb kíváncsiságunk miatt usque 2 darab hete ellátogattunk a Mérleg utcai szentélybe, hogy ízorgiával áztassuk el izlelőbimbóinkat.

Salaam Bombay, 2007. április 6.

Mivel újoncként én voltam jelen a Sajnos.hu állandó alkotói műhelyéből, nekem adatik a végtelen szerencse, hogy összefoglalhatom az emlékek egymásba olvadó sorozatát. Ezért azért lesz minden szempontból érdekes, mert az ételek neveit és a mártások összetevőit az elhangzás vagy az elolvasás után szinte azonnal sikerült elfelejtenem… Node, azért valahogy csak ezt is megoldom.

Véletlenül sem akarok ingyenes programmagazin mindent dícsérő, mindentől elájuló külsős kritikusának mutatkozni, ezért végső véleményemtől némileg eltávolodva igyekszem a főbb részeket külön boncolgatni.

Az asztalfoglalást interneten keresztül menedzseltem, több körben pontosítottuk az időpontot Vunky-val, mert először magyarul próbálkoztam, aztán ezt sikerült angolul folytatni és lezárni. Egyáltalán nem volt terhes, sőt szórakoztató, viszont bele is lovalltam magam, hogy milyen jó lesz, mert az egész hely tele lesz vékony bajuszú, kreol bőrű, szúrós szemű fehér ruhás krikettjátékosokkal… Ehhez képest a teljesen huszonegyedik századi berendezésű, trendi, lounge-ot idéző étterembe érkeztem, érkeztünk, ahol egy narancssárga inges, serfőző barátot idéző arcú pincér fogadott minket és szorgoskodta végig az estét barátságos tepsiarccal, csak néha mosolyogva, de mindig nagyon odafigyelve mindenre és mindenkire. Kicsit nekem hiányzott belőle az élet, valamicske zsiványság, amitől még az indiai fennhatóság közepette is ungarische csálinger tud maradni a felszolgáló. Ezért a 10 darab megítélhető fabatkából 9 pontot húzott be a szervírozásra.

Az étlap elolvasása közepes élményt okozott volna, ha nincs velünk Mikola Ghandi, aki mindent mindenkinek százszor elmagyarázott, kifejtett és körülírt. Megtudtuk egészen pontosan mi az a tandoor és miképpen készülnek benne a húsok és a kiváló indiai kenyér. Serpenyős ételek mellett mártásos-szószos curryket lehetett választani, mindenféle húsokból, zöldségekből, kiváló fűszerezéssel. Ahogy fentebb már jeleztem, még az étterem honlapjának segítségével sem tudom, hogy melyiknek mi a neve, maximum vázlatosan. Viszont a lista hosszúsága és a variálhatóság nagyon nehézzé tette a döntést, előre jelezve, hogy a kíváncsiabbak biztosan ismét belemerülnek majd a gasztronómia ezen keleti szegmensébe. Mivel nem tudom semmihez viszonyítani a választékot, mert csak másik indiai étteremhez lehetne, ám máshol még nem voltam, ezért egy bölcs döntéssel itt is 9 pontot bírok megajánlani a menükártya összetételére. 🙂

Nem tudok a saját ételemről beszélni, mert igazi közös, kóstolgatós, cserélgetős táplálkozás zajlott a 9 fős asztaltársaságban. Előételként naan típusú kenyet mártogattunk mindenféle szószokba. A vadul chilistól a mangóson keresztül a korianderes-mentásig bezárólag igen széles chuthey-repertoárt kóstoltunk végig némi firssen sült csirkehússal, grillezett zöldségekkel… Igen-igen pezsdítő hatású volt a gyomromnak, ugyanakkor kicsit telítette is, mert nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, amikor már mindent végigkóstoltam…
Főételnek a többség különböző curryket vett magához, én egy serpenyős cuccot kértem bárányból, ami valamilyen kebabnak volt keresztelve Shiva kegyelméből és igen omlós, ugyanakkor kellően fűszeres is vala. A remek fokhagymás kenyeret, amit hoztak még akkora mennyiségben, hogy egy 500 lakosú bangladeshi (sziámi) falunak is becsületére vált volna elfogyasztani száraz évszak végén, pedig szerelmem (édes kicsi feleségem) és barátaim curry-kombinációiba mártogattam: tunkoltam vadul. Majd amikor végére értünk a főfogásnak, még enyhén be is desszerteztünk a békés rosszullét megvadítása érdekében: kókuszfagyi kókuszdióban, narancsfagyi narancsban fagyasztva, licsis tejberizs, brownie forró csokiszósszal, és tojáslikőrös fagylalt mogyorós csokifagyiban kakaóval borítva képezte az “indo-európai” édességlistát. Ez sem vallott szégyent, ekként magam részéről 10 darab ponttal dotálom a szakácsok tevékenységét.

Összességében tehát tényleg igazi zamatkavalád, kellemes környezetben barátságos szervíz. Mindenki menjen indiaiba, aki kíváncsi és menjen a Salaam Bombay-be, ha biztosan frankóságokkal kényeztesse a testét. Góranga!!!

Közzétéve:

John Cock, A kék madarak új királya

Ez a tavasz arról szól, hogy hülyébbnél hülyébb témalufikat tölt meg pisivel a politikai elit, aztán a feje fölé dobja és U-szöggel kicsúzlizza. Itt volt az MDF elnökválasztásának materialista, akarom mondani maternalista bohóckodása a középpárttá válás sikerességének zászlaja alatt. De az legalább egytényezős volt, mint a nagy pártoknál. DE, az SZDSZ ezt is ki tudta szinezni. Belső kampánycsapatok marketing és kampányháborújával, miközben olyan egyértelmű, mint a példa: ha leborotválod a heréidről a szőrt, az viszket, amikor újra kinő. Megmagyarázom.

Az SZDSZ a legkomolyabb nyertese volt a kialkudott forradalomnak 89-90-ben. Ha nem elitista a rendszerváltásunk, akkor ők szépen megmaradnak a belvárosi lakásaikban pipázgató tanár bácsiknak és filozófusoknak, akik néha írkálnak az ÉS-be, meg a Beszélőbe. De kinőtték, túlreprezentálták magukat, viszont ez a hatalomhoz nem volt elég. Mondjuk ugyanúgy nem tudtak volna vele mit csinálni mint Antall Jozsó bácsi és népi zenekara. De viszkettek nagyon. Aztán jött 94 és visszavágta őket a valóság Budapestre, mivel nem is nagyon voltak többek. De a “minden madár társat választ” jelige kapcsán megint jött a túlreprezentáltság és a viszketés. Sosem tetszett nekik igazán, ami történt, de ellene tenni nem nagyon lehetett, mert ahhoz azért eléggé kevesek voltak. Ahogy ez történt aztán 2002-től napjainkig. Csak két embert köszönhető nekik: Gyurcsány és Sólyom. Utóbbit értem, hiszen madár, előbbit nem.

Minden frontember lebőgött legalább egyszer náluk és most a Buddha-arcú Kuncze helyett jött Kóka, aki nem megélhetési politikus, viszont nem is politikus, csak egy matrica a gyurcsányi kampánykormány újságosbódéjának ajtaján. Ő most még nagyon új, nagyon túlreprezentált, meg nagyon viszket, viszont ő is csak a pisis lufi feldobálásában bír nagy lenni. Viszont be fogja szopni nagyon, ha nem mutat fel valami érdemlegeset a vagdalkozáson kívül, mert azért maradt néhány odafigyelős, okos öregfiú a SZDSZ-ben a kerekasztal körül és nekik kevés a jól becsomagolt kiszáradt kecskeszar. Ők a maceszt szeretik, mert abban van anyag és puha.

Szóval a Johnnyboy most felkötheti a madzagot, mert vidéki fellegvárakat Feca kikúrta alóla, Pesten is rezgett a léc nem kicsit, ÉS eközben az a kép él a róluk, hogy mindent támogatnak, ami deviáns, underground és kevertek bele amfetaminszármazékot. Szerintem a madaras csapat nem fog beolvadni, nem fog megszűnni, mert kell egy fedőszervezet egy biizonyos népcsoport, kisebbség, felekezet, bármi lobbistáinak, ami alkalmas arra, hogy mindig ÉPP megfogja a mainframe-ből kieső, az esőgyűjtő kád mellé hulló csepeket. De ez többször szerintem nem lesz elég arra parlamenti tényező legyen belőle túlreprezentáltan és viszkethessen. Ugyanis egy nulladik típusú vezetővel nulla lehet csak a szorzat, bármilyen okos a választási rendszer.

Ebből olyan kétpárti demokrácia lesz 2010-ben, mint a pinty.