Közzétéve:

Várgesztes

Elmentünk a sárospataki brigáddal a várgesztesi villaparkba a múlt hétvégén, miként azt tettük két évvel ezelőtt is.

Várgesztes

A következő említésre méltó dolgok történtek időrendben:

– Juci elhozása Ferihegyről, ekként Várgesztesre éjfélkor érkezés

– Fekete Párduc aljának a kocsibehajtóba való odabaszása, ugyanúgy mint két éve a Mondeónak

– Sörkészletek elméretezése, buli végére is rengeteg maradás

– Kommunista Úr szilveszterre hozott házi körtepálinkájának elfogyasztása

– Ricsi ajándéka, a fallikus matróz-vekni megcsodálása

– Kompetíciós Burnout 3 autóversenyzés Playstation 2-n

– Wireless zenehallgatás iBook és Airport Express segítségével, mobiltelefonos bluetooth távirányításról a Salling Clicker gondoskodik, Illés tribute est

– Vad jacuzzizás, szaunázás (5 percet sem kibírás) és medencézés. Pocival a medencét borító hőszigetelő fóliára hanyattfekvés, úgy héderezés

– Dobrovitsné Böhm Richárd leüzent (!) Artúrral, hogy ne ordítozzunk mán hajnali 4-kor 😀

– Másnap mojitóval indítás (friss menta és lime)

– Ebéd: Zsófi-féle spagetti csodacarbonara házi füstölt sonkából (Monok papa), gombával, including szárított erdei gomba

– További medence, szauna, jacuzzi

– Dénesék megérkezése (1000 éve nem látás), Kacsáék megérkezése (Jetsont 500 éve nem látás), Jetson példáját látva azonnal “rigó” ivás (fele rész világos, fele rész barna sör)

– A rengeteg gyermek központi medencékhez el, perkelt előkészítés

– Közben Juci fejfájással szobában fekvés, szerencsére hagymavágás félidejére megérkezés 🙂

– Perkeltfőzéssel párhuzamosan Burnout 3, illetve pókerezés!!! Részemről első kör megnyerve, másodikban kiestem mint szar a vonatból. Jeszi ász pókerrel mindenkit alázás

– Perkelt evészet, majd est fénypontja: Buzz! Mind zenei mind általános kvíz játszása Playstation 2-n, óriás siker, vinnyogva röhögés. Többen magukból hülyét csinálás.

– Késő éjszaka Poci, Artúr és én obligát versolvasási est rendezés, kedvencek elővétele

– Hajnalban Artúr és én jacuzziban utazós-szeletke játszás, kérdéskártyák ekként némileg elázás, témakörkiválasztó kockával kicsit problémásan dobás, 5-ből 4-szer vízbeesés. Játék közben jacuzziban bealvás 🙂

– Felébredés, lefekvés, Artúr továbbalvás, víz kihűlésére ébredés. Hát hiába, nagypályás rutinos kádbaalvónak levés 😀

– Másnap kora délután elpálya

All in all, két pótággyal (tíz felnőtt elfér) 175000 HUF körül fizettünk két éjszakára, saját medencével, jacuzzival, szaunával. Szerintem nagyon megéri! Sajnos brigád figyelmébe is ajánlom a lehetőséget. Kérném, hogy ha valamit kifelejtettem, esetleg további kifejtésre érdemes, azt a résztvevők kommentálják be ide.

Közzétéve:

Café Kör

Café Kör - Sajnos Vacsorák

Január végén fogalmazódott meg a felvetés kimondott szó szintjén, hogy járjuk végig Budapest jónak mondott helyeit és fogalmazzuk meg saját, önmagában is igen színes véleményhalmazunkat, ami megkönnyíti, avagy megnehezíti a választást mások számára. Azaz együnk néhány jót (vagy rosszat). A kezdet mindig nehéz, így munkahelyemen, kollégáimat kérdeztem meg, mi a kedvenc helyük a nagyvárosban. Több helyről érkezett javaslatként a Café Kör, így jól el is mentünk oda ehét kedden, február 13-án este.

Saját értékelési struktúrámat, szempontjaimat írom le röviden, melyet persze minden későbbi értékelő sajnos-játékos saját módszertanának megfelelően követ, így semmiképpen nem tekinthető mérvadónak. Amivel én foglalkozom, az a kiszolgálás, az ételválaszték és a megvalósulás. Utóbbit mindig a napi/heti/szezonális ajánlatból választom ki. Árral nem foglalkozom, mert az éttermek jellegéből, kategóriájából és lokalizációjából fakadóan ez szerintem nem lehet viszonyítási alap. Minden tényezőre 10 pontot tudok adni maximum, fél pontok nincsenek. 6 osztályozási szintet definiálok: 0-5 – Dögkút; 6-10 – Disznóól (kutyámat sem vinném oda nyugodt szívvel); 11-15 – Szemétdomb (szar, de bátraknak esetleg érdemes kapirgálni); 16-20 – FastFood (ha semmi más nincs nyitva); 21-25 – Emlék (muszáj néha visszatérni); 26-30 – Örök darab (bármikor, bárkinek, szívesen).

A helyfoglalás telefonon történt, simán, probléma nélkül, adtam telefonszámot, amire aztán az esemény napján délelőtt kaptam egy hívást a helyről, hogy akkor változott-e valami(létszám, igények, időpont), mert nagyon nagy szeretettel várnak minket… Ez tetszett. Aztán persze változott és visszahívtam az embert, aki végtelenül megtisztelve érezte magát, hogy egy fős látszámváltozásról tájékoztattam. Megérkezéskor helyrekísérés, amikor elkezdtünk gyűlni, akkor asztal átrendezésre nyitottság, segítőkészség. Végig maximálsi kedvességgel és odafigyeléssel, rugalmasan kezeltek minket, egyedül az étlapok-itallapok mennyisége hagyott kívánni valót maga után, mivel 2 bor lap és egy itallap 10-12 emberre azért karcsú. Összességében 9 pontot tudok adni, mert meg voltam elégedve.
Az étlapról beszélgettünk ott a helyszínen és voltak különböző vélemények, számomra kezelhető volt, hogy egy kézzel írt, kétoldalas laminált lap a menükártya és mellé a napi ajánlat a falon. Aki már tanult más jegyzetéből bármikor is, annak nem lehet akadály egy gömbölyded betükkel, de nagy hurkolással tűzdelt kézírás olvasása. A sztenderd és a napi kínálat baromfira, halra, sertésre és marhára korlátozódott, ami kiegészült egy szarvascarpaccioval. Hiányzott nekem több fajta hal (csak lazac volt), esetleg némi vadétel(őz, vaddisznó, fácán etc), valamint az én kedvenceim a bárány és a nyúl. (Zárójelben jegyzem meg, hogy alig várok egy olyan helyre, ahol kecskét, muflont, medvét, esetleg lovat lehet enni…) Ekként a kínálatot a magam részéről hiányosnak érezvén 7 pontosra osztályozom.
A napi ajánlatból választottam egy póréhagymalevest és egy vadas borjúcombot spagetti helyett sült zöldségekkel(sajnos csak a számláról derült ki, hogy a köretcserének felára van… :(). A leves kellemes ízű, nem pürésített, hanem az alaposan megfőtt próéhagymát egészben tartalmazó változat volt, amiben bőséggel volt reszelt sajt, így krémesnek és laktatónak éreztem. Fűszerezése átlagos, hisz egy hagymalevesnek a hagyma kell, hogy legyen a domináns vonala. Eddig a pillanatig is bizonytalan vagyok, hogy miképpen volt sűrítve, ám leginkább a berántás mellett kell voksolnom, amit én – finomlisztet nem fogyasztó – fájlalok, és mindenképpen elvárnám, hogy egy magára valamit is adó hely tejszínnel követi el ezt a folyamatot. A borjúcomb kiválóan omlósra párolva érkezett, szerintem a vadashoz tartozó előzetes pácolás nem történt meg(napi ajánlat lévén…), ugyanakkor a mártás kedvemre való volt, ráadásul enyhén tejfölös is. A spagettit kiváltó sült zöldségek passzoltak, és kiválóan betöltötték a mártás tunkolására szánt szerepüket(cukkini, paprika, gomba, hagyma). Az adag megfelelő volt, elégedetten dőlhettem hátra az utolsó falat után. Egészségcentrikus életvitelünk azonban életem szerelmének érzékenysége és hozzáértése következtében azonosított tényezők miatt csorbát szenvedett, és ezeket bele kell vennem az értékelésbe: miszerint a vadas mártásban a sárgarépa helyett cukor volt az édesítőszer és a zöldésgeket nem grillen és nem is olivaolajon, hanem napraforgóolaban sütötték. Mindkét megjegyzés háttere némi fapadosságot lop a profizmusba és az ízekbe, tehát ezekkel a minőségellenőrzési felhangokkal csökkentve(köret felár, rántás, cukor, napraforgóolaj) 6 pontttal értékelem az elfogyasztott produktumokat.

Összességében így 22 pont jutott a Café Körnek nálam, ami a későbbi visszatérésre alapot ad. Reméljük, hogy még jobban megelégedve és meggyőződve arról, hogy Csapó “hetihetes” Gábor és Stahl “abbólélekhogyotthonfőzőmmegamásreceptjeit” Judit is a régóta fennálló minőség miatt látogatja ezt az egyébként kicsi, nyüzsgő és egyszerüen elegáns belvárosi kávézó-éttermet. (Kíváncsian várom a többi résztvevő véleményét az élményeiről.)

Café Kör

1051 Budapest, Sas u. 17.

Közzétéve:

Abos Póker Grand Opening 2007 – Február 10

Az éveleji szegény hónapon és a vizsgaidőszakon túl, de a szabad téren és a geocache-n innen újraindítottuk a házi pókerpartikat. A szokásos csapattal, kis tétben, de nagy felelősséggel.

Abos Póker 2007

A helyzet jól alakult. Mici jött pontosan, mi még takarítottunk, a többiek épp illendő mértékben késtek. Fél 5-re állt össze a játék lehetősége. Gyökös Petyát vártuk, aki be is jelentkezett, aztán nem jött meg hatig (amikor ezeket a sorokat írom).

Az első kieső 5 óra tájban szerény személyem volt egy szerencsétlen turn után, de kitartó nagy emeléses csatában. Fél 6-ra Szilvi is kiesett Ádám jó bent maradása és egy turn-ön elmúló bubi-kettes két párral, Ádámnak bubi-ásza volt.

50-100 és 100-200-as szinten még mindignégyen játszottak, kb egyenlő zsetonokkal, de Mici egyre közelebb van így hat óra tájban a kieséshez. 17:55-kor be is következett. Mici a negyedik helyen befejezte az első kört.

Brigi, Ádám és Kristóf küzd a fizetős helyekért. 100-200-on van a vakok szintje. Ádám fullal szerelemből nem emel és a megőrülés megelőzésére muffint falatozik.

Mici: “Szeretném jelezni, hogy kiestem, mint szar a vonatból.”

Megjött Dszajokoszpéter. (18:07)

Brigi a harmadik helyre szorult vagyonilag, a fiúknál állt össze a hatalom és a pénz. Brigi kihullott, sajnos a harmadik hely nem pénzes. Showdown Kristóf és Áci kózótt. Geci oszt, hogy a nagyoknak ezzel ne kelljen foglalkozniuk.

Hosszú és meddő előkészítés történt. Sokáig csak a vakok változása jelentette az érdekességet az asztalnál, illetve Geci brilliáns keverései, ami a lapok szerteszét szórását jelentette. A végső terítésénél egy jó négyes pár hoza meg a sikert Ádámnak, aki végre kiengedhetett és gyömbér ízű szénsavas üdítőital, valamint szendvics fogyasztásával ünnepelte sikerét. (18:45)
*******************************

A második kör hamarosan kezdetét veszi, no rebuy, nyolcan játszunk, lássuk, mit hoznak a lapok és a tudás. (18:50)

Mici meg Ádi bedobta, pedig “kötésben volt”.

Már megint nálam emelkedik a vak (Mici – 19:12).

Az este legfeszesebb játékosa (Dzajokosz) mindenkit meglepett laza all-inba menésével – bukott is (19:16)

De Petya visszatért. Nagyon komoly tételeket húzott be egy nagyobb beemelés után. A másik nagyobb csörte Resi és Ádi között, amit magas lappal húzott be Ádi, mivel a floppba olyanok jöttek le, amit senk nem kíván semmikorra. (19:45)

Újabb ütközet, Petya egészen kiválóan nyomja, eltalálja a lapokat és kiejtette Recit, egy közepes hatótávolságú nyolcas párral.(19:50)

Kettő darab perccel később elvérzett Mici, akit Geci ejtett ki gyakorlatilag high carddal. (19:54)

Reci: “Azt azért írd le, hogy gecijól játszottam, a sok parasztnak szerencséje volt.”

Kicsit szétesett a társaság, már senki nem tud száz százalékosan odafigyelni a játékra. De ettől függetlenül játszunk, a kiesőkben párhuzamosan beszélgetések indulnak.
Kiesett Szilvi (20:09) – Meg Brigita (20:21) – Meg Dzsajokosz (20:32) – Meg Kristóf (20:44). Showdown Áci és Geci között. 400-800 a vak.

A vége elég egyszerű, néhány vakcsere után bemegyünk all-inre. Ádinál 8-as és 9-es a kézben, Gerinél 8-as és 10-es. Flop-ból 8-as pár mindkettőnknek, de az erősebb kísérőlappal Geri behúzza. Utána már csak egy körre marad zseton Ádinál és bejön Gerinek a megfelelő lap.

A nyugodtan alvás elősegítése érdekében Kör, Fűrész és egyéb kultikus rémiszgetősök felidézése és a vájkálás után hazafáradás. (Photos by Mici)

Közzétéve:

Élet a testeken túl

Családi vonalon keresztül sikerült eljutnunk édes nőmmel együttesen a Fortedanse Társulat – A testek felszínének esetleges állapotairól című előadására. Ez kérem kortárs tánc. Messze a valóságtól. Jelentősen. Konkrétan egy másik dimenzió. Olyan művészi kompozíció, amiről sokáig nem tudod fogyasztás közben, hogy ez most teljesen komoly, aggasztóan unalmas vagy magával ragadó. De egy valami biztos, ki kell zárni mindent, hogy egyáltalán közös lehessen ahhoz, ami a szinpadon történik. Ha nem sikerül, sült halként nézed végig és leszel a végére vakarózó, meggyötört és elcsigázott szemlélő. Aki ott volt, de még sem. A jegy áráért nem kapott semmit, csak hülyét az egésztől.

Ha szerelmem nem lenne olyan nyitott a művészetekre, mint amilyen, sosem megyek el megnézni józanul egy ilyen darabot, hiába harangóz-díjas koreográfus az unokabátyám, saját társulattal. Így viszont elmentem, mert kiváncsi voltam, kiváncsiak voltunk. Érdekelt mi is lesz. Tényleg. Azt tudtam, hogy valami extra lesz, mert nem az első eset, hogy elmentem megnézni kortárs táncot, másrészt unokabátyám olyan zenékkel dobott meg egyszer pár éve, hogy se előtte, se azóta nem láttam azoknak a zenekaroknak, előadóknak a cd-it sehol. Mondjuk nem is kerestem. Pedig jók. Na, mindegy.
Szóval Trafó, szombat este, tiszteletjeggyel. Teltház, pedig nem József Attila Színház vasárnapi matinéban Fenyő Miklóssal. Közönség vegyes, de semmi lebegő indián, meg gumiemberek, esetleg vizipipázó törpék vagy skótszoknyás-tornacipős “képzősök” befüvezve. Nem lesz veszélyes, gondolom. Beülünk, móka indul. Fények, zenei hangzás pazar. Tánc beindul, kompozíció extrém, szinte követhetetlen, mert 5 táncos mozog néha együtt, néha külön, de betöltik az elég nagy színpadot teljesen. Hanganyagon kívűl élő ütőhangszeres arc játszik folyamatosan mindenen: dob, konga, lábas, pohár és minden egyéb, amiből értelmes hang kicsoholható. A táncot figyeled és a zene teljesen bezsongat. A kaméleon szeme kevés lenne, hogy kövesd a mozgást, de zene valahogy beleránt. Nem bírod átfogni érzékszervekkel a pörgésforgást, utána az egyszemélyes hordón táncolást(ami inkább vonaglás) + a zenész folyamatos rásegítését.
Már jó sok ideje tart, kicsit súrolja az elviselhetőt, amikor azt hiszed, hogy már vége lesz, de nincs. Minden belassul, megáll, majd nagyon nehezen újraindul, hogy utána vadulásból záruljon le hirtelen. Taps. Visszataps, és nem csak udvariasságból.
Kemény anyag. Átmossa szemed-füled, és megszellőzteti az agyad. Kiszakít abból, hogy a láb és a kéz, meg a többi testrész csak arra használható, amire mi, emberek használjuk. Pedig másra is. Ami több, mert új és kevesebb, mert érthetetlen. Sőt megérthetetlen. De a végeredmény az, hogy nem is kell benne értelmet keresni, csak figyelni az összhatást, ami harmónia és diszonancia illékony elegye. Nehéz, mert mindenben keresünk valami kapcsolódási pontot, valami földi szinten logikusat. Ilyetén módon – porhüvelyünk korlátait át nem szakítva élvezni azt, amit csak úgy lehetne, hogy nem várunk semmit, nem hasonlítjuk semmihez – végtelenül emberen túli, létezésen kívűli torz érzés. De ez is olyan, mint bármi, ami korábban nem létezett, amit nem tapasztaltunk. Próbálgatni kell, hogy hozzászokjunk, és ha ez megadatik, onnantól már úgy figyelhetjük, érezhetjük, élvezhetjük, mint a könnyűzenét és a mozit.

Közzétéve:

2007 a “Mán” éve lesz

Nem ennek indult, de ez lett belőle. (Másfél)évértékelő beszélgetést helyettesítő írásos kérdés-válasz kommunikáció alakult ki közöttünk, amit szeretnék hagyománnyá tenni, hogy minden esztendő elején, ünnepi leiratban tájékoztathassuk a világot arról, mit is várhatunk az elkövetkező 12 hónapban másoktól, magunktól és Micitől. Mikola “Mixi-Mici” István gondolatai és tervei röviden, de velősen, ugyanakkor megmásíthatatlanul a sajnos.hu olvasóinak, exkluzív csomagolásban és kiadásban – visszatekintő és egyéb linkekkel.

Sajnos: Az elmúlt bő másfél komoly változásokat hozott: összeállt a Mici-update 2005 nyarán, 2006 áprilisának végén elindult a sajnos.hu. Hogy tudtad, tudod kezelni, hogy a világhírnévhez vezető út első, talán legnehezebb lépésein túl vagy?

Mici: Aggódó kérdésedet – melyben a mély intellektus tör a felszínre előfele – tisztelettel megköszönöm mán. Valóban, csak a legnagyobbak válla bírja el a fame, a hype és a pride(hírnév, felhajtás és tündöklés, a szerk.) ilyetén megpróbáltatásait. Mondanom sem kell, hogy ezt a nehézséget is könnyedén szökellve, gyöngyöző kacajjal térdeltem arcon. Úgy gondolom, hogy a Mici-update és a sajnos.hu elindulása után támadt sokkon lassan túlteszi magát a bolygó, és az események nyugodtabb mederben folynak tovább.

Sajnos: Mik voltak még az ominózus világtörténelmi horderejű eseményeken túl azok, amelyek számodra lényegesek voltak, amik átszínezték a világot?

Mici: Nyilvánvalóan rengeteg apróság történt, amit felesleges lenne teljes terjedelmükben idecitálni, de azért van néhány nagyon lényeges dolog. A politikai vonalon nem foglalkoznék most kisszerű országgyűlési választás bukóval meg önkormányzati nyerővel. A leglényegesebb esemény az SZDSZ önfelszámolása, amit üdvözlök.
Örömmel látom, hogy a magyar kultúra egyre magasabb szférákba tör, aminek kiteljesedése nyelvünk színesedésében érhető tetten. Elsőként kell itt említenem az “E!” szócska elterjedését, amit a Napirajznak köszönhetünk (mellékesen jegyezném meg, hogy az említett képregény messze a legjobb dolog ami az utóbbi tíz évben ebben az országban történt Szalacsit és a sajnos.hu-t kivéve). A mán szó mainstreambe kerülésén Bubuc kollégával erőteljesen dolgozunk, úgy vélem, 2007-re ez is gyökeret ver.
Az előzőeken kívül még a Kiskakukk illetve Salaam Bombay éttermek felfedezését tudnám felvonultatni, mint említésre érdemeset 2006-ból.

Sajnos: Mivel a világ jövője most már kicsit a te kezedben is van, muszáj megkérdeznem, hogy látsz-e, ha igen milyen időtávon pozitív irányú elmozdulásra esélyt hazánk hangulatában?

Mici: A választ erre a kérdésre magad adtad meg, drága Gecikém a kiváló Sajnos-kormányról szóló írásodban. Kormányra kerülésünk azonnali, robbanásszerű fejlődést okozna a magyar gazdaságban, kultúrában, nyelvben (lásd előző válaszomat) és természetesen közhangulatban. Amennyiben bármilyen okból ez nem valósulhatna meg, B tervként be kellene vezetnünk a cenzusos választásokat. Ha emiatt is fanyalogna a proletariátus, akkor még mindig van egy Jolly Joker a zsebemben: felvilágosult diktatúrát vezetünk be Poci vezetésével. Bevallom, ez utóbbi a titkos favoritom. Hozzá kell tennem azért, hogy a közhangulat javulásához mán hozzájárult így is pár kisebb horderejű dolog, gondolok itt a kitűnő MTV székház ostromra, illetve a kordonbontásra. Utóbbin sírva röhögtem, és ezennel szeretném Orbán Viktornak virtuálisan áltnyújtani a “Full Respect” feliratú kitűzőt. Remélem, most a demszkytraktoros táblák kalákában történő leszerelése következik! Az SZDSZ-nek, meg Budapestnek már úgyis kurvára mindegy.

Sajnos: Közismert ínyenc hírében állsz, így nem mulaszthatom el a kérdést, hogy vannak-e új receptek a tarsolyodban, illetve tervezed-e a Mici-update megújítását, vagy arra csak a tökéletlen és nem teljesen kidolgozott koncepciók esetében van szükség, mint pl: a Norbi-féle?

Mici: A Zsírverseny keretében módom nyílt bepillantást nyerni a rivális leegyszerűsített, csökött rendszerébe, és legnagyobb meglepetésemre találtam benne használható dolgokat, bár tele van ostobasággal az egész (például mértékletes borfogyasztást ír elő). Ennek köszönhetően ma már Mici-update approved például a grill zöldség. Ugyanakkor alapvető reformra tökéletes dolgok nem szorulnak. Őszinte örömmel tölt el, hogy követőm belátta, hogy van még mit finomítani elméletén. Amennyiben a következő Norbi könyv sztékkel és sörrel a borítóján jelenik meg, nem indítok pert, csak mosolygok csendesen. Ennyire rendes vagyok, baszki.
Ami az új recepteket illeti, erőteljes francia irányba történő elmozdulást figyeltem meg magamon: pástétomok, szószok, gratin dauphinois… Az elmúlt két évtized legjobb magyar szakácskönyve (Váncsa István-féle 1001 recept, a szerk.) egyébként ezen konyhában különösen erős!

Sajnos: Mik a terveid az elkövetkező egy esztendőre? Utazások, ételek, házasság, járókeret? 😀

Mici: E! Erőteljes magánéleti bekérdezésedet természetesen elengedtem a fülem mellett 🙂 Ugyanakkor valóban számolok utazásokkal, ételekkel és élményekkel. Régóta álmodozom délkelet-ázsiai, dél-franciaországi utazásról, meglátjuk, hogy ezekből mi valósul meg. Kulináris élményt gyakorlatilag bármelyik országból kicsikarhat az ember, hacsak nem Horvátországban tartózkodik, de még ott is adott az apartmantban főzés lehetősége.
A sajnos.hu-t és a Mici-update programot tovább repítjük a világhírnév felé, pusztán esztétikai okokból tervezünk tavaszra egy Zsírverseny Reloaded! hónapot, erőteljes geocachingeket, kirándulásokat, bringázásokat és Balatont. Nem fogunk unatkozni 🙂

Közzétéve:

Világnagyság a sajnos.hu-n / Hamarosan!!!

Fantasztikus sikert könyvelhet el “szerkesztőségünk”. Több, mint egy hétig tartó egyeztetés után ma biztossá vált, hogy Magyarország egyik meghatározó menedzserét, a hazai gasztronómia koronázatlan ínyencét sikerült megnyernünk egy rövid interjú erejéig. Bizony, lassan ki kell, hogy nőjjük a blog, mint új műfaj és kommunikációs csatorna kereteit, szinte újraértelmezve, új dimenzióba mozdítva. Ennek első lépése az ELSŐ, NYILVÁNOSAN MEGJELENŐ INTERJÚNK. 🙂
Mivel alanyunk határtalan népszerűsége és külföldi elfoglaltságai miatt nem tudtunk személyes találkozóra időpontot egyeztetni, ezért megállapodtunk vele abban, hogy írásban elküldött kérdéseinkre megküldi válaszát.

Ráhangoldó írásunk célja, hogy egy kicsit quasi-magasztalja, persze névtelenül, a magyar hon eme dicső gyermekét.

Főhősünkkel egy napon születhetett meg:

1788-ban George Gordon Noel Lord Byron angol romantikus-klasszicista költő;

1844-ben Benczúr Gyula festőművész, a magyar történeti festészet nagy alakja;

1944-ben Susan Howard színésznő (a Dallas sorozat Donnája).

1948-ban Kern András színész, rendező, forgatókönyvíró;

A világot mai mibenlétében meghatározó események is történhettek kedvencünk születésnapján:

1077-ben V. Henrik német király, hogy az egyházi átok alól feloldozást kapjon, kénytelen volt megalázkodni a pápa előtt, ezért darócruhában vezekelt három napon át Canossa várában, ahol VII. Gergely pápa tartózkodott.

1830-ban megjelent Széchenyi István gróf Hitel című munkája, melyben elsőként írta le a polgári átalakulás legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatait

1928-ban Norvégia miniszterelnökévé választották a 101 éves Christopher Hornsrud-t.

1956-ban Elvis Presley először lépett fel a TV-ben, a Dorsey Brothers Stage Show-ban

1967-ben megjelent a Rolling Stones “Let’s Spend the Night Together” című száma.

Szóval igazi kuriózumok, a csillagok varázslatos együtt állása. Tovább fokozni most nem is vagyunk képesek a feszültségeket. Várjuk a válaszait és azonnal megosztjuk a passzívitásunk miatt egyre szűkülő olvasóbázisunkkal.