Lángos

Ez a kép tegnap készült (természetesen a Sony Ericsson K800i típusú készülékem segítségével) Ausztriában, St. Pöltenben:

Langos

Mindez egy karácsonyi vásár keretein belül bírt megjelenni, és a következő tényeket szeretném rögzíteni:

1. A labancok rá vannak kattanva a lángosra
2. Nem volt sajtos-tejfölös
3. Nem volt vizezett fokhagymakenegetős stuff
4. Előre kisütött szikkadt lángosok szomorkodtak, ahelyett, hogy bugyogó, szuperbalesetveszélyes napraforgóolajba dobálták volna az élesztőszagú masszát
5. Nyáron Horvátországban is találkoztam lángossal, magyar faszi csinálta

Következtetések:

1. A lángost le kéne védetni hungarikumként, mert nyilván jobban bejön a világnak mint bármi más, amivel büszkélkedni próbálunk (pl. Tokaji)
2. Iszonyatüber lángos-franchiset kell beindítanunk Ausztria-Németország viszonylatban, ez égetőbb még a szendvicsbár témánál is! Annyi pénzünk lesz mint a rohadás (copyright Bubuc).

Ekként.

8 thoughts on “Lángos”

  1. Holland ismerőseink Lango-nak hívták amikor Magyarországon nyaraltak, mert azt hitték, hogy az “s” a többesszám 🙂
    Lehet, hogy a labancok is így vannak ezzel.

  2. Viszont a puncs hatalmas királynőség volt (mind a 3 fajta, amiből ittam). Bécsben legalábbis. A lángosok ott is előre kisütve szomorkodtak a nagy tésztaképű arcukkal.

  3. Ti ismeritek a töki pompos nevű kaját? A Vörösmarty téren lehet kapni, és olyan ősmagyarnak néz ki a stand, mintha már az Etelközben is pompost nyomtak volna eleink. Pizzaszelet szerű tejfölös-sonkás kenyérlángos (!) egyébként, és nincs rajta tök. Ti tudjátok, hogy ezt így hogy…?
    Lehet, hogy tavaly még pomposch-nak hívták? 😉

  4. Mivel gondos gazdái vagyunk az oldalnak, ezért figyeljük a látogatási statisztikákat és a kulcsszavas kereséseket. Imígyen szeretnék ide beilleszteni egy LÁNGOS receptet, mert valaki az elmúlt pár napban többször rákeresett a LÁNGOS szóra a keresőmotorokban és fantasztikus oldalunkat is kiadta a rendszer. Sajnos. Tehát íme:

    (Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg főtt, tört főtt burgonya, 1,5 dkg élesztő, 2 dl tej, cukor, só, olaj) A többször átszitált lisztet tedd meleg helyre, hogy meglangyosodjon. A tej felével, kevéske cukorral és egy kanálka liszttel futtasd fel az élesztõt. A héjában fõtt, hámozott, áttört burgonyát dolgozd el a liszttel, sóval, a felfuttatott élesztõvel, s a maradék tejet is hozzáadva – sok levegõt beledolgozva – dagaszd sima tésztává. Tedd egy kilisztezett edénybe (langyos helyre) , takard le, s hagyd megkelni. Ha két-háromszorosára nõtt, nyújtsd ujjnyi vastagra, s vágd egyforma (kb. féltenyérnyi) darabokra. Az olajos kézzel cipóvá formált adagokat hagyd még 10-20 percig kelni. Végül a lángosokat húzogasd laposra, s bõ, forró olajban mindkét oldalukon süsd pirosra.

    Technológia jótanácsok:

    1. Felfuttatás Az élesztõt, mielõtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez az elérhetõ legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és – a lehetõ legkisebb darabokban – belemorzsoljuk az élesztõt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztõ akkor “fut”, ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evõkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztõdarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztõ fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kísérletezni vele.)

    2. A kelt tészta gondozása A megfuttatott élesztõt elõmelegített (legalább szobahõmérsékletû, langyos) liszthez adjuk, s tejet, lisztet sem keverünk hidegen a tésztához. A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, azért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenõrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idõ múlva eltûnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A kelesztésre kilisztezett, tágas edényt használunk, hiszen egy szokványos tészta 2-3 óra alatt eredeti térfogatának bõ másfélszeresére is megnõ. Ha a kelesztett tésztát a sütés elõtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért – immár végleges formájában – újra keleszteni kell, mielõtt a sütõbe tesszük. (Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés elsõ idõszakában kerülendõ a sütõ nyitogatása.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.