Közzétéve:

A nap kérdése – 2006. november 14.

Kitalálták az egészségügyi reform keretében, hogy én, aki fizetek némi adót, mert dolgozom és egyébként támogatom az egészségügyi reformot, ne mehessek be oda, abba a kórházba, ahova akarok, ha mondjuk szögbe lépek vagy éjszaka akut bélcsavarodásra riadok, esetleg véreset pipilek. Illetve bemehetek, de csak plusz pénzért. Ha viszont nekem úgy tartja úri kedvem, hogy Magyarpolányban(Mo., Vp megye) élő nagyszüleihez vagyok bejelentve állandó lakóhelyre és ideiglenes lakcímre sehova, viszont Budapesten érzem jól magam, mert itt vannak lehetőségek, munka, iskola, csajok, buli, barátok, olcsó kábszer és drága pia, akkor mi a geci van?! Kijelölik nekem, hogy csak Ajkára, Pápára és Veszprémbe mehetek tényleges kórházi kezelésre, vagy fizetek, mint bánáti cigányok a horvát csendőrnek lólopás után. Így, ha nem mélyvénás a trombózisom vagy nem perforált a vakbélgyulladásom, akkor irány a szűkebb otthonom. Jó lesz.

A kérdés tehát. Vajon elgondolkodik ma, a konvergenciák korában valaki az illetékesek közül, amikor az általános emberi gondolkodást messze alulmúló végterméket törvényjavaslat szintjén összefoglalják és nyilvánosságra hozzák, hogy van-e köze az anyagi valósághoz?

A) Nem gondolkodik el, mert ilyen tevékenység nincs leírva sem a miniszteri, sem az államtitkári, sem a főosztálvezetői utasításokban.

B) Nem gondolkodik el, hiszen ez nem szerepel a munkakaöri leírásában, viszont legközelebbi kollégái közül rúgta ki a kormányváltáskor olyat, aki eltért a munkaköri leírásában foglaltaktól.

C) Nem gondolkodik el, mert azzal akadályozná az előre beütemezett törvény előkészítési folyamatokat, ezzel az államigazgatás működését és nem kapja meg a 13-dik havi fizetését, sem a már félig a borítékba csúsztatott évvégi jutalmat.

Közzétéve:

A nap kérdése – 2006. november 13.

Ez a mai kérdés igazából az életem egyik kérdése, amíg Budapesthez bármi közöm lesz. Mi a halál faszáért állnak a helyiek az összes tömegközlekedési eszközön (kivételt képez a HÉV) az ajtóban, a járműn utazók mennyiségétől függetlenül? Ez szinte már egy olyan tény, aminek az okait nem csak szociológusoknak, hanem társadalompszichológusoknak is feszegetniük kellene… Remélem egyszer sok kerül erre.

Addig meg beteszem ide az én kis gondolataimat, bár azt látom, hogy senkit nem ösztönöz további bejegyzésekre. (Sebaj, legalább van egy saját blogom, Micivel és Jaszkarival közösen. A többiek pedig le vannak szarva.)

A budapestiek azért állnak az ajtóban a BKV járművein, mert…

A) évtizedes önkéntes vörös béklyójukból szabadulni akarásuk egyik indirekt felszínre kerülése, hogy a kijárathoz minél közelebb legyenek

B) nem bírják a szagokat, a meleget, egy másik ember közelségét

C) félnek, hogy amennyiben beljebb állnak, nem tudnak leszállni a megfelelő megállóban