Közzétéve:

Az objektív tények szubjektív tükröződése

A hétköznapi valóság duplafedelű repülőgépén vajon ki a pilóta és ki az utas? Az utas az, aki a pilóta fejétől nem látja merre mennek, az ülőhelye hátsó lezáró elemétől nem látja mi marad el mögötte, és nem lát be pontosan a gép alá sem, hogy hol tartanak, addig, amíg a pilóta meg nem dönti a gépet. Vajon jó, ha a pilótának az utas súgja, hogy merre kell fordulni, repülni vagy az utasnak csak hátra kellene dőlni és élvezni a felhők szépségét, illetőleg kapaszkodni egy-egy rázósabbb szakasznál. Az utas dolga, hogy bízzon a pilótában. De utasból nem lesz pilóta, ahogy kutyából nem lesz szalonna. Nézzük mit, hogyan lát a pilóta.

1. Magyarország mélyen konzervatív, provinciális, prűd jellege vajon honnan is ered? Nyilván ott lapul a legmélyén a feudális évszázadok minden elmaradása, ám legfőképp az 1950-es évek szovjettípusú hadikommunizmusán nyugszik, ami letörölte a korábbi társadalomszerkezetet az ország ábrázatáról és a munkás-paraszt-értelmiség leosztásban bevezette az otthonkaszexet, a hiányalapú életet és a figyeljünk csak a magunk háza tájára, abból baj nem lehet-hozáállást. Milyen lenne ezek után az ország? A leírt jelenséget semmiképpen sem azonosítanám a konzervatízimussal, mint értékrendszerrel, mint inkább sztyeppei ortodoxiából fakadó szűklátókörűséggel. Ne tévedjünk el soha. A kommunizmus zsákutca, a konzervatívizmus a fontolva haladás, a liberalizmus a radikális lépések világa.

2. Az igazi tájékozódás kétoldalú és nyitott (mondhatni liberális). A közszolgálati médiáktól a radikális sajtón keresztül a nagypéldányszámú írott médiáig bezárólag (az internet minden zugát beleértve) mindenhonnan beszerzi az információt. Sosem a stílust nézi, mindig a hírértéket keresi. Mondhatjuk-e azokra a baloldali érzelmű emberekre, hogy konzervatívok, akik nem kapcsolnak soha a Hír Tv-re, mert az ellenzéki?

3. Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva sosem volt döntési helyzetben saját sorsát illetően a honfoglalás óta. Kár károgni a huszadik század lépésein, amíg nem vizsgáljuk a nemzetközi politikai viszonyok alakulását a magyar történelemmel párhuzamosan. Ahogy az első, úgy a második világháború és 56 is lejátszott kérdés volt, mielőtt föltették volna. Meg kellene tanulni kicsinek lenni, amihez karakter kell, a karakterhez pedig némi nacionalizmus (sajnos belecsúszik ebbe néhány vadhajtás is). Mondhatnám nekünk, magyaroknak, Közép-Európa zsidóinak kellene lennünk, hogy talpon maradjunk. A zsidóság nacionalizmusa és összetartása példaértékű kellene, hogy legyen minden európai ember számára.

4. Azt hiszem a család szentségének megtartása, felrúgása a legteljesebb mértékben magánügy és csak a saját lelkiismeretével (és Istennel) kell elszámoljon mindenki, aki meglépi a feszes mell-tranzakciót (=szerető). A megcsalás intézménye tehát individuális alapokon nyugszik (a liberális nézet szerint ez így rendben is van), párhuzam nem vonható társadalomszervezési szinten. Ha valaki már szülőként lépi meg a félrelépést, annak a gyermekei felé kell még elszámolnia, de az ország, a társadalom felé soha. Társadalomstruktúra szempontjából a család leginkább a következő generáció szocializációja szempontjából fontos. Ha a szülők magukkal és egymással le tudják rendezni a félrelépéseket úgy, hogy a gyermek abból nem érzékel semmit, azzal a társadalom alapja a család szemszög lezártnak tekinthető gyakorlati szempontból. Az etikai-lelkiismereti oldal egy másik szemszög. Ezért sem jó, ha keverjük, keveredik a kettő. (Egyébként sosem csalnám, meg a gyermekeim anyját semmi pénzért, de ez én vagyok.)

5. Nincs olyan sikeres változáshoz vezető történelmi helyzet és reformfolyamat, ahol az első lépéseket ne az adott ország/nemzet elitje lépte volna meg. Akinél a pénz, annál a tudás, annál a hatalom és a döntés. Jó példa erre is Teleki Pál, aki nagyon komoly elme, felelős államférfi volt és csak a legjobbat akarta hazánknak. Miniszterelnöksége alatt vezették be a Numerus Clausust, amely származás alapján szabályozta a felsőoktatásba kerülő diákok arányát, ám ugyanakkor ő volt az, aki ellenezte a háborúba való belépést és aktív szerepvállalást. Bár a felvetés történelmietlen, de szemléltető jellegű: ha Teleki eléri célját, akkor mennek-e munkaszolgálatosok a Don kanyarba? Ha két rossz közül kell választani: Dachau vagy Numerus Clausus? Példaképnek választani azt jelenti, hogy az általa képviselt értékeket saját egyéniségünkhöz illeszkedően továbbvinni. (Természetesen legkevésbé a numerus claususra gondolok, hiszen az nem adaptálás, hanem feltétel nélküli másolást jelentene.) Az építő irányú haladást Radnóti eclogái, Kodály alkotásai vagy egy politikus döntései mutatják tisztábban? Az előbbi a kidolgozottságban mélységet, az utóbbi a nyilvánosságában sok kockázatot és felszínességet hordoz. Mindannyian ugyanazt látjuk-e benne? A folyamatot mégis utóbbi viszi határozottabban előre.

6. Mi is az a kommunizmus? A legkommunisztikusabb átfogó, egyben ténylegesen működő államszervezési program Roosvelt New Deal nevű programja volt. A mélyebb részletek leírására külön topikot nyitok, ha igény lesz rá. :o)

7. Nacionalizmusból etalonnak már korábban hoztam a zsidó népet. Elitistának íme a franciák. Antiszemitizmusból jelesre vizsgázik egész Európa a Római Birodalom létrejötte óta. Sovinizmus anyagi megvalósulásaként kezelhető-e egy szinten a magyarok hozzáállása a románokhoz, szlovákoké a magyarokhoz, a németeké a törökökhöz, a zsidóké a palesztinokhoz?

8. Mindenki befolyásolható, aki tájékozatlan és nem keresi az összefüggéseket tények között, nem naprakész a gazdasági és politikai történésekben. Az elektronikus média azt látattja, ami számára kifizetődő láttatni. Amíg a honpolgárok nagyrésze este hazamegy és nem újságot olvas (akár a neten), hanem tv-t néz, addig a féligazságok kora él és virul kis hazánkban. Ha ebben az országban a liberálisok vannak kisebbségben, ugyanakkor baloldali kormány van hatalmon négy éve, akkor a ki van többségben? (juhászok vagy birkák)

9. Hol van a globalizáció határa? Hogyan tudod kiküszöbölni a globalizációt az életedből, amikor a Sport szeletet Csehországban gyártják? Ha tehetséges vagy, mondhatni mindenkinél tehetségesebb, akkor eme tehetségedet hol kamatoztathatod? Hol kamatoztatod? Ott, ahol fizetnek érte rengeteget vagy a Hortobágyi Nemzeti Parkban vadőrként? Vállalkozóként működve hogyan tudsz boldogulni, amikor elvonják a kedvezményt, emelik a járulékfizetési kötelezettséget és árbevétel alapján és nem nyereség mentén adóztatnak? Tudsz alkalmazottnak nagyobb létbiztonságot nyújtani, mint amit az állam nyújt neked? Ha belekezdtél, abbahagyod vagy a kiskapukat próbálod fellelni és kihasználni? Ha látod az ország sorsát, mit teszel? Igyekszel talpon maradni?

Az apolitikusság szabaddá tesz, a tájékozatlanság békéssé varázsolja a mindennapjaidat. Ha valaki kiáll a véleménye mellett, azt erőszakosnak látod és hőzöngőnek. Ha valaki boldogulni próbál, túl a létfenntartáson, könyöklős-nyomulós agresszív gecinek tartod. Ha valaki magabiztos, mert képességei és korlátai birtokában van, ijesztőnek tartod és ráhúzod a vizes lepedőt. A vita eszmecsere, a vélemény szent.

10. Ha menekülés közben hátrafordulva nyilazol, az ősi technika, de csak Ausburgig tart ki. Ha nyugatra indulsz, vegyél fel páncélt, tervezd meg és mondd ki, jelezd mindenkinek: elindulok és magammal viszlek. Van egy élcsapat a városban és az országban, aki omnipotensnek és omnikompetensnek tartja magát. Szolid 55 éve. Ők előre küldenek a mezőre mindenkit. A gyalogos (paraszt?) megy, mert azt mondták, és csak a tábori bográcsnál, a mócsingon csámcsogva lázad. A nehézlovasság nem indul el. Kevesen vannak, de nélkülük nem sikerülhet. Utáld őket, mert elitisták, nagyképüek és kirekesztők, de mindig számolj velük, mert náluk tudás és az éleslátás, mint fegyver.

Sajnos.

Közzétéve:

Mobil, empíszrí, tévedés

Óriási techno freak meg geek meg minden egyéb kütyü-őrült szó által fedett tartalom vagyok. Enneagram ötös, megkeresem, kifigyelem, megfigyelem, kielemzem, tudom. Eldöntöm. Követem. Ha biciklit veszek, egy hétig biciklinézés van, majd a létező legjobb ár-érték arányú bringa behúzása. De ez alapvetően mindenre igaz.

Viszont lehet, nem lennék jó marketing igazgató. Két óriási tévedésem volt életemben (na jó, csipetnyivel talán több, de kettő ebben a témában).

1. 1996. Kökin metróperonon gyaloglás. Fennhangon felvisít az egyik váró utas rádiótelefonja -ami akkor még nagyon ritkaságszámba ment, ufónak és irdatlan köcsögnek számított*-, mire én a mellettem sétáló barátomnak: “biztos, hogy előbb lesz autóm, mint mobiltelefonom.” Telefon pár hónapra rá behúzás, autóm meg szerintem egyszer biztos lesz.

*Ma is van ember, aki azt hiszi, erős és szép, mert mobiltelefonja van, ja meg über gazdag és hatalmas farokkal rendelkezik, ezért könyököt 80 centire kitartva üvölt, mint a baromállat, mindenhol. Sajnos.

2. 1997. Először foglalkoztam komolyabban az mpeg-I layer III audió tömörítő codec-kel*. Némi internet böngészés és kutakodás után a következő mondat hagyta el a számat: “Ha már az ember nem fizet a cd-ért, nehogy már legalább egy teljes üres cd-t ne áldozzon rá. Az mp3 fasság.” Az, hogy az mp3 elterjedését nem annak köszönhetjük, hogy az emberek nem kívántak egy teljes üres cd-t áldozni egy albumra, mit sem csökkent gigantikus tévedésem gigantikusságán.

*Sok nagyon okos ember hívja az mp3-at mpeg 3-nak. Hallani itt-ott, villamoson, dohányzóban, mekdonálcban. mer tudják, hogy az mp az mpeg-ből jön, mer értenek hozzá. Na, tőlük kell tisztes távra húzodni villámgyorsan, ha az ember békében, faszkalapmentesen szeret élni.

Közzétéve:

Kama Sutra indiai étterem

Tegnap megint rámtört a rendszeres indiai kaja megkívánás, úgyhogy elballagtam az Október 6. strasszéba, a Kama Sutra nevű étterembe. Először jártam itt, benyomásaim alant.

Enteriőr modern felfogású, tehát nem a szokásos “minden fényes meg aranyszínű mint Salamon töke” illetve “füstölőt égetünk fogalom nélkül, hogy megfulladjál” valamint “ájjájájáájáááiiááiááiiiiii!!!!” zene.

Ehelyett modern normális asztalok, a tónus bordó/fekete, a zene szolid. Obligát indiai szakács tartja a frontot egy komoly fémpult mögött, ő adja ki a kajákat. A pincérek nem ázsiaiak sajnos, de ahogy észrevettem, itthon ez nem szokás, pedig a modernizált indiai konyha őshazájában (United Kingdom) ez obligát. Ja, egyébként mindenhol bangladeshiek csinálják az indiai éttermeket, akik ugyebár muzulmánok, ebből következően pl marha vindaloo-t simán kapni szinte mindenhol, holott ezt a fogást disznóból csinálják a hinduk Goán, hiszen a tehén szent állat. De a bangladeshieknek meg a disznó tisztátalan, ezért tehenkéből zúzzák. No hát ennyit az authenticityről.

Már éppen az általam rendszeresen fogyasztott chicken curryket nézegetem az étlapon, amikor a pincérember szól, hogy csak-ma-csak-önnek jelleggel 2950 HUF-ért all you can eat akció van (!), melybe beletartozik kétféle leves (lencsekrém és fokhagymakrém), chicken tikka (tandoorban sült pácolt fűszeres csirkemellfalatok), kétféle vega kaja (zöldséges jalfrezie curry és csicseriborsó gombóckák), kétféle csirke curry (basic és butter chicken), a fent említett marha vindaloo, rizses hús-szerűség bárányból, pilao (fűszeres/sáfrányos) rizs, sima naan (indiai kenyér), meg valami desszert. Mindenből hozna ő nekem kicsinykét, ha esetleg valamelyik nagyon bejönne, akkor abból további, korlátlan mennyiséget. Az ajánlatra nem meglepő módon igent mondtam.

Emberünk elvonult, majd kisvártatva visszatért a preferált lencselevessel, mely enyhén csípős és erőteljesen római köményes volt, ahogy kell. Az állaga az a bizonyos már-már főzelékszerűen sűrű, ráadásul az okos pürésítés során apróbb lencsedarabkák egyben maradtak, amit igen szeretünk.

Papardam (nagyon vékony, burgonyaszirom-szerű kenyérféle) érkezett mentás joghurt mártogatóssal, amiről korábban nem is tett említést a derék ember, ezt gyorsan betoltam.

Jött a három darabnyi chicken tikka, szintén mentás joghurttal, ami hibátlan fűszerezésűre és állagúra sikeredett. Zöldségpogácsákat is adtak mellé, ami szintén kitűnő volt. Nagyon fontos szempontok ezek, mert ettem már nagyon rosszat is.

Az ezután következő curry hegy egyértelművé tette, hogy a desszertet valószínűleg nem fogom bírni megkóstolni. Az egyes “kóstolónyi” adagok gyakorlatilag egy-egy fél adagnak feletek meg. A következőket választottam: a kétféle csirke curry, a marha vindaloo és a zöldség jafrezie. Rizst nem kértem, hoztak. Kábé fél kilót. Plusz a naan.

És akkor most a kritika. Bár a curryk finomak voltak, egész egyszerűen nem voltak sem eléggé fűszeresek, sem eléggé csípősek. A vindaloo a legerősebb curryk közé tartozik, de a chillifokozata még egy madrasnak sem felelt meg. A csirkecurryk pedig gyakorlatilag “mild” kategóriába estek. Valahol hajlandó vagyok megérteni, hogy az indiai konyhával még csak ismerkedő budapesti úri közönséget hímestojásként védelmezik a vendéglősök a komolyabb fűszer- és chillimennyiségtől, de a minimum az lenne, hogy ezt rendeléskor proaktívan tisztázza a felszolgáló. Kicsit hasonló a helyzet, mint a steak esetében az átsütést illetően. Ha normális chillimennyiséget akarsz (lásd medium-rare steaket), akkor hisztizni és könyörögni kell, de minimum szájbarágni. Ez nagyon nem jó.

Desszertet már nem bírtam kérni, így is behúztam majdnem az összes csirkét meg a marhát, naan-nal, jól.

Overall, a 2950 HUF-os ajánlat valószínűleg a best-deal-in-town, de mint ha úgy rémlene, hogy csak tegnapig volt érvényben. A konyha leves és előétel fronton kiváló, a curry részleg (ami nekem a lényeg) még fejlődhetne. Az indiai desszertek hagyományosan ehetetlenek, úgyhogy ez N/A kategória.

Továbbra is keresem Budapesten a tökéletes indiai éttermet. Nálam ez olyan helyet jelentene, ahol legalább húszféle, normális fűszerezésű csirkecurry kapható. Legyen az étlapon az ÖSSZES klasszikus (basic, madras, jalfrezie, dopiaza, vindaloo, biryani, balti, korma, tikka masala etc..etc..etc..), ezek ízben különbözzenek már egymástól, ha lehet.

Tippeket igen nagy szeretettel várok.

Közzétéve:

Rozé szikvíz alá – Egerszalóki Kékfrankos Rozé 2005 (Hangácsi és Fia)

Kicsit ilyen borklub irányba indulok most, mert beköszönt az ubiszezon a parlamentben és kicsit megpihennek a szappanoperák és egyéb sorozatok hősei is.

Első és legfontosabb: BóbiX “Nemere István” Zoltán mesternek igaza volt. Valóban van finom szőlőlé, ami nem fehér színű és szódával higítva kellemes hűsítő softdrinket, magyaros üdítő italt eredményez. Egy szolíd, későtavaszi-koranyári margitszigeti olvasgatás kísérőjeként tártam fel a teljesen baráti áron elérhető palackot, és elegyítettem nemes és buborékos Balfi ásványvízzel.

Maga a bor is rozészerűen savas, de hordozza Eger minden kékfrankosos frankóságát. Gyümölcsös a zamata, íze ugyanakkor őriz némi csersavat, és megmarad a színe higításkor is. Kellemes, szalmakalapos, pinceteraszos valóságot hordoz, ahogy lecsúszik a buborékkal együtt a gyomorba.

Jellemzője, hogy a harmadik korty után is bársonyos marad fröccsként, nem rántja össze az ajkat és nem boronálja a nyelvet, azaz nem veszi át az ízanyagok helyét a víz szénsavtartalma.

Röviden tehát: igazi olyan bor ez a kékfrankos rozé, aminek semmilyen körülmények között sem szabad megérnie a termés és évét követő nyár végét.

Ez a cikk hosszúságában is illeszkedik a témához. Egy fröccsöt meginni sem tarthat sokkal tovább, mint elolvasni ezt a rövid bejegyzést. Kivéve talán, ha mondjuk a sorban huszadikat isszuk. 🙂

Ár: 590 Forint, Biztosan kapható: Lehel téri csarnok borboltja a Bulcsú utca felőli bejáratnál.

Közzétéve:

Blogszerelés update

1. Mint az jobbra látható is volt, hétvégén picinykét elárasztották a shoutboxot a spamek. Várható volt, persze. (Most nem kezdem el, hogy ki a faszom képzeli, hogy pont ennek alapján veszünk mondjuk xanaxot – érted, xanaxot bazdmeg – de mindegy is). Biztonságosabb verziót felraktuk, egyelőre nyugdíj van, persze bármi lehet (örök harc).

2. Végre van statisztikánk, a Statcount nevű nem kicsit király szolgáltatás trackeli a látogatásokat mégpedig a legdurvább szinten. Kik, hányan, milyen böngészövel etcetcetc, milyen keywordot kerestek milyen search engine-ben, milyen ip-kről, szóval kemény. A statisztika totál nyilvános, jobb oldali linkfalon önálló, Blog kategóriájában szerepel, klikkeljetek rá izibe!

3. Mivel a Google-ba beütve a “sajnos” és “blog” szavakat körülbelül semmilyen szinten nem jelentünk meg, ezért most beregisztráltam az oldalt a buzi Google-nál. Egyébként ez azt is jelenti, hogy mivel nem voltunk megtalálhatóak keresőmotoron keresztül, ezért a minket betaláló rossz arcok is frankón ismerősök. Azért ez kemény. III/III

4. Akkor tészem le a lantot (nyugodjék) blogszerelésileg, ha sikerül találnom egy olyan megoldást, amivel bármelyik tag fotót (vagy akár videót) tud feltölteni a blogra, lehetőleg kényelmes, browseres felületen keresztül, anélkül, hogy Flickr-hez és társaihoz kellene fordulnunk. Persze mindennek a Gyárból is működnie kell, különben lófaszt se ér az egész. Ötleteket szívesen várok.

Közzétéve:

Rossz(?) nevelés – a konzervatívok keresztje ma Magyarországon

1. Kisebbségbe született.

2. Hisz a szappanoperán és a talkshown túli felsőbb hatalmakban.

3. Tudja és VALLJA, hogy Magyarország és a nemzet nem ér véget az alábbi településeknél: Rajka, Parassapuszta, Hidasnémeti, Záhony, Ártánd, Nagylak, Barcs, Letenye, Rábafüzes, Kópháza.

4. A családot gondolja a társadalom alapegységének (a globálisan meghaladott kétszülős-együttgyereketnevelős modell)

5. Ismeri az alábbi híres magyarok keresztnevét is: Deák, Kossuth, Széchenyi, Tisza, Vázsonyi, Bethlen, Teleki.

6. Nem felejtette el, hogy Nagy Imre, bár 56 mártírja lett, előtte kolletivizálási miniszter és egész életében hithű kommunista is volt egyben.

7. Alapvetően, de mérsékelten nacionalista, elitista, antiszemita és soviniszta.

8. Tradicionálisan hitbéli, jogászi, orvosi, pénzügyi vagy ezekhez a területekhez közeli berkekben szocializálódott.

9. Rendszeresen tájékozódik az elektronikusan vagy nyomtatottan írott sajtó politikai szegmenséből.

10. Paradox módon éli meg hétköznapjait: tehetségénél, tudásánál és intelligenciájánál fogva nagy- vagy multinacionális vállalatoknál tölt be pozíciót, illetőleg ilyen cégeknek alvállalkozója, de nem pártolja a globalizáció nemzetkaraktert nullázó hatását.

11. Látja az ország sorsát és megéli a tehetlenség dühét.

12. Véleményével és viselkedésével igyekszik továbbadni attitűdjét, mert hisz abban, hogy a dolgok JOBBra fordulhatnak.

Közzétéve:

Ahamkar

– DCI-t – mondta Carter és jobb kezét tenyérrel felfelé kinyújtotta. A tőle fél méterre álló nővér alig hallotta a doktor bal kezében tartott újszülött bömbölésétől, de tudta, hogy mi következik. Az orvos kérése nélkül is automatikusan nyújtotta a fecskendőt.
Julia csak három órát vajúdott, erős, fiatal nő volt, alig múlt huszonhét éves, és bár elhatározta, nem hagyja, hogy az oltás megtörténjen, most arra sem volt ereje, hogy megszólaljon. Próbálta a kezét felemelni, de a túladagolt izomlazítóktól visszahullott az ágyra. Carter gyűlölte munkáját. Nem szülész volt már, hanem hóhér. Amióta a Föld kormányzója, Teng Lao Ping bevezettette a Death Control Injection névre hallgató halálszabályzó injekciót, több hetes tanfolyamokon vett részt, ahol elmagyarázták neki az oltás jelentőségét, elmondták mennyire fontos a Föld túlélése szempontjából, hogy nemre, korra, hitvallásra vagy bármi egyébre tekintet nélkül mindenki megkapja. Eleinte nem értett egyet az eljárással, próbált mindent bevetni, könyörgött, üvöltött az elöljárójával. Még az öngyilkossággal is megpróbálkozott egyszer, bár tudta hiába, a testében keringő nano-mechanizmusok úgyis megmentik, bármelyik módját is választaná a halálnak. Így szép lassan beletörődött sorsába, hagyta, hogy kiürítsék az agyát, fokozatosan a célhoz igazítsák gondolkodását.

Juliával azonban minden megváltozott. Bár a lány szép volt, a doktor sok szép nővel találkozott, s nem gyönyörű fehér arca, elegánsan vékony orra, vállára omló haja -ami mégis különössé tette egy kicsit, talán három emberöltő óta a kopasz fej dívott mind a férfiak, mind a nők körében, azonban néhányan nem követték a divatot- vagy sportos alakja miatt vonzódott hozzá. Elég volt egyszer a szemébe pillantani, hogy megbabonázza az a szabadságvágy és élniakarás, ami a mélyén megbújt. Az a szempár akkor is mosolygott, mikor Julia arcára kiült az áldott állapot nyolcadik hónapjának terhe. Az első vizitek után Carter egyre gyakrabban gondolkodott el. Julián, magán, a munkáján és úgy általában a világ rendjén. Mire elérkezett Julia gyermeke világrahozásának kitűzött pillanata, már alig tudott uralkodni magán. Évek óta élt abban az agymosott állapotban, amibe a DCI-t bevezető ügynökök kényszerítették. Állandóan unott volt, teljes nemtörődömséggel fogadta az élet összes eseményét.

A Julia szülése előtti éjszakán azonban nem bírta tovább. Szokásával ellentétben alkoholt fogyasztott, méghozzá sokat, jóval többet annál, amennyit a szervezete és a nanorobotok tisztító hatása elbírt, még az sem érdekelte, hogy az aprócska mechanizmusok jelentik az Orvosi Szolgálatnak a kiemelkedően magas véralkohol szintjét. Az Orvosi Szolgálat emberei valamilyen rejtélyes okból mégsem jelentek meg lakásán, de amilyen állapotban akkor volt, ez a legkevésbé sem foglalkoztatta. Azon az éjszakán eldöntötte, hogy Juliának nem fogja beadni a kötelezően előírt nyugtatókat és születendő gyermeke lesz az első a DCI bevezetése óta, aki nem fogja megkapni az injekciót. Visszaemlékezett az előadásokra, amik az oltás előnyeit ecsetelték. Technikailag nem annyira fejlett, mint amit a háború kezdetén a vezetők, elit katonák és kiválasztott orvosok -így Carter is- kaptak, de a benne lévő kezdetlegesebb nanorobotok egészségesen tartják az embert, a legtöbb vírust és baktériumot azonnal elpusztítják, a szükséges sejteket regenerálják. A társadalom érdeke -hirdette Teng Lao Ping-, hogy egészségesen éljük le életünket, minél kevesebb legyen a gyógyításra fordított pénz és idő. Senki nem tudta, mikor lesz vége a külső rendszerekkel évtizedek óta folyó háborúnak, így az elmúlt két évtized a Földön a takarékoskodásról szólt. Arról azonban nem beszélt, hogy olyan szert, ami öregkorban is képes erre a csodára még nem képesek kifejleszteni, ezért hatvanegy éves korban a vakcinában található nanoméretű gépek egyszerűen megölik az embert, hogy az ne legyen többé a társadalom terhére. Ezt csak a pszichésen megfelelően előkészített szakembereknek mondták el azokon a tanfolyamokon, ahova Carternek is el kellett menni annyi szülészorvos társával. De mivel az emberi természet világméretű titkokat ritkán tart meg sokáig, a beavatottak közül egynek véletlenül eljárt a szája. Az eluralkodó pánikot csak az agresszió és a propaganda megfelelő együttes bevetésével lehetett megfékezni, így viszont előbb vagy utóbb félelemből vagy meggyőződésből mindenki elfogadta a DCI használatát. A DCI-re már nem mint a halált elhozó, hanem mint a halált sokáig elkerülő oltásra gondoltak. Juliával való találkozásáig Carter is átadta magát a könnyebb tudatnak.

folyt. köv.