Depeche Mode koncert – képek

Fertelmes nagy örömünkben, hogy a nyár valóban beköszönteni látszik (és ekként kapcsolódva Geci bácsi posztjához alant, mintegy ciklusként) felraktuk a kiváló DM koncert képeit. Telefonnal készültek, de ahhoz képest tök jók, hála Anikónak mindezért.
Vári sajnos felülreprezentált, ezt csak azért bocsátom meg, mert én még jobban 😀

Enjoy:

Depeche Mode koncert, 2006. június 12.

Szezon

Ez itt kérem tisztelettel valami nyárféle. Holnap kiírják a táblára, hogy VAKÁCIÓ, az utolsó lemaradó helyek is kiteszik a kerthelyiséget maguk elé, a rómain és a balcsinál ad egy puszit a lángossütő a dagasztógépnek és elkezdődik valami. Reméljük meleg lesz és napos. Jön a fröccs, a hosszúlépés, a sok falatnyi fürdőruha, az áremelések és így ettől guvad majd a szem, főleg azé, aki ilyenkor is csak a 3 %-os cseh importsört és a Koccintóst issza… Ők, igen, ők, akik eldöntötték, hogy nekem és Neked, értelemmel megáldott barátom, mit hoz majd az ősz és a tél. De addig iszunk és eszünk, jókat röhögünk, izgulunk a VB-n…

… mert szezon van, SZEZON. A sajnos.hu csapat is ígéretet tesz, hogy letesz valamit az asztalra a steak és a sör mellé. Júniusban tényleg leírjuk a Mici-update eredetét és fő iránymutatásait, a Sajnos-kormány megszorító programját és az egyenes kiesésé szakasztól szorosan bekapcsolódunk a VB elemzésébe is.

… ugyancsak előjegyzésben leteszünk (legalábbis én, Geci, biztosan) néhány kellemes italkritikát is POST gyanánt még az elöttünk álló egy hétben.

… valamint részletesen figyelni fogjuk országunk testének soványodását a cucialista-szadeszes malomkő alatt.

Ugyanakkor kitartunk és nem feledjük, hogy 2008-ra közvéleményformáló médiumként szerepet kell tudnunk vállalni az előrehozott választások előtti kampányban.

Emelem tehát fröccsöspoharam 2006 szép nyarára, jöjjön, aminek jönnie kell!

… sajnos …

Tihanyi Geocaching képek…

itt, valamint az eredeti posztba is betettem őket. Ez egy sima iPhoto export, alapbeállításokkal. Legközelebb ügyesen beállítjuk a háttérszínt meg minden okosságot. Sőt, még kommentezzük is a képeket. Faszom se érti ezeket a WordPress Pluginokat meg a Flickr-t.

Ja, a fenti “header” kibaszottul szar, viszont én csak ennyit tudtam csinálni. Valaki igazán összekaphatná magát és segíthetne. 780×200-as kép kéne. Köcsögök.

Teri elore megmondta

hogy Dzsajokosszal kinyirjuk egymast.

szerda este a szokasos melo utani torzshelyen bekamillazas, majd fel11 fele, mikor Andinak vegre sikerult kitoloncolnia minket, tanakodas, hogy mi kovetkezzen. megjegyzem, a kitoloncolasok kulon reszet kepezik az esteknek, a harmadik, negyedik “utolso kor” utan Andi mosolya egyre oszintetlenebb. allando program a kovetkezo kerdezz-felelek:
q: akkor ugye aludhatunk itt a raktarban?
a: ha a fonokkel megbeszelitek…

q: biztos, hogy nem ma van az ingyen-ihat-amennyit-akar nap?
a: ha a fonokkel megbeszelitek…

q: mikor kapunk mar torzsvasarloi kartyat?
a: (vajon?) ha a fonokkel megbeszelitek…

q: ez biztos nem az en szamlam, az pont feleennyi volt. ez micie lesz, o az alkoholista.
a: ez biztos a te szamlad. en veled ellentetben jozan vagyok.

lezajlott szerda este is annak rendje es modja szerint, majd a tanakodas. mivel most eppen bringa fetisiszta vagyok (de meg a rubik-kockat is gyurom), bekoptem egy jo margitszigeti reszegen-bringazast. nem kellett a nepnek, de jobb otlet se volt, ugyhogy az uton hazafele kinlodas volt csak. reci hazatert, dzsajokosszal folytattuk a kinlodast korulbelul a negyzeten. egeszen konkretan a parlament elott uvoltoztunk amivel az oroknek okoztunk nehany vidam(?) percet
-te hulye vagy bazmeg, minek mennek a margit hidon, mikor a lanchid sokkal szebb? mongyuk az alagut budos.
-te bazmeg, figyejj ma, bazmeg, mennyunk mar arra, bazmeg, aztan meglattyuk. bazmeg.
-a fasz kivan, multkor is atkisertelek a margiton, azt igerted a tuloldalon visszajossz velem, azt feluton bekurtad a dinnyet a folyoba, azt ugy elfarattal bele, hogy bazmeg egyedul mehettem 3 hidnyit 1 hidnyi helyett.
-jovan bazmeg, indujjunk el erre, azt maj hivok egy taxit valahonnan.
na igy keveredtunk az ulk-ba, ami ejjel-nappali es van csocsoasztal. 3 korul ulve osszeestunk.
na most ezzel nem lenne baj, ha nem minden este ez lenne. Teri elore megmondta, mikor dzsajokosszal kezdtunk joba lenni, hogy nem lesz ez igy jo, az egyik baromallat a masikat fogja belevonszolni a fassagba. mosmar latom, igaza volt. sajnos.

egyszer leirom azt a szep februari ejszakat, mikor dzsajokosz majnem meghalt normafan. vagy azt, mikor jegtablakon ugralva terveztunk atjutni pestrol budara.

Open 2006 – Április vesszőfutás Tihanyban

Kicsit in memorian, de jobb most, mint amikor már teljesen elfelejtem. Április 22-én délután Critical Mass-et nyomtak a srácok (még Mici is), amibe persze becsúszott némi sörszünet. Szilvivel és Recivel mi elsöpörtünk korán, és T-vel megittuk az első söröket Bkenesén a ledózerolt strandot figyelgetve. Becsúszott 2-3 kori, aztán leért a bringások (Mici, Áci, Zorró és Dzsájokosz). Besöpörtünk a házba, iszonyatos főzés vette kezdetét, Mici féle zöldséges csilit készítettünk. Közben elfogyott a maradék Jéger, és nekiestünk némi szilvapálinkának az egyre alacsonyabb hőmérséklet közepette. A darabolás közben kiderült, hogy Geci nem tud zsülienre vágni sárgarépát, viszont Szilvi igen. Kész lett a cumó, közben pofáztunk, boroztunk, dohányoztunk, ilyenek. Szolidan 11-éjfél lett, mire tányérban a kaja, behúzzuk és mindenki KO is lett. Egykor már csak Mici és Áci éneke szárnyalta túl a többiek horkolását, közben T csendesen figyelt.

Április 23 – Felébredéstechnológia 8-9 körül. Összekapjuk magunkat, hogy mi is legyen. Mindenki marad, de Szilvi és Reci csak velünk lesznek, semmi testmozgás (tudtak valamit). Ebédpótló tradicionális reggeli tojásrántotta a Katicában, aztán hajrá. Nem siettünk, lassan vezettünk. Káptalanfürednél megtaláltuk a BMW-s csavarhúzót. Utána nagynehezen átjutottunk Bfüreden, T is megtalálja másodszor a MOL kutat. Aztán Tihanyban alig 10 perc ls leparkolunk, elő bringák és irány Sajkod (előtte szirtről hesszeljük a tavat / bemelegítő láda). Sajkodon vállunkra vettük a cajgákat(Gecinél a Csepel Touring), fel a hegyre, csodáltuk a Balatont, a békét, a zöldet, a félszigetet. Még erőnk teljében megleltük az első pontot, aztán tortúra. Ösvényeken végighaladva a 2-es könnyen megvolt valamennyire, viszont a hármast kerestük 45 percen keresztül, máshol, aztán telefonos segítség, végül bozótoktól tépázva drótszamárra pattanva haladtunk vissza a faluba. Fáradtan, szomjasan, koszosan, picit büdösen 4-re értünk vissza a bázisra, ahol a földi egységek telesörözött pocival vártak ránk békésen. Szavazni rohantunk, irány a főváros, a remény hal meg utoljára jegyében, de Isten nem kegyes, Geci technikai okok miatt nem szavazhatott és 22.00-ra remény sem marad, a tavasz legszebb napján piroslott az ország. Geoban nagyok és biciklitől szélesválluak vagyunk/voltunk. Ez az igazi élmény. Azóta sem volt hétvégén olyan hihetetlen jó idő. Sajnos.
T fotóit itten találjátok.

Podmaniczky terv ez – Demszky perverz (Nyílt levél Demszky Gábornak)

Kedves Gábor!

Az a baj Veled, hogy elég komoly szinten disznó vagy. Ez most nyert száz százalékos bizonyosságot bennem, de úgy általában már így van, amióta megszülettél. Az apropó, hogy írok neked az, hogy utazom a kampányutakon, amikre hirtelen lett pénz az elmúlt egy évben, meg terv is meg minden is. Azért mégis az elején kezdeném.

Cukipofa voltál, amikor még tanárbácsisan aranyos kötött pulcsidban, dús hajzattal és az eredeti fogsoroddal nekivágtál Budapest felszabadításának, kibújva, kitörve az állambiztonság hálójából. Többeknek szimpatikus voltál és megpróbáltál valamit letenni az asztalra, legalábbis így látszott. De a 94-es esztendő úgy jött el, szinte lopva, mintha mi se történt volna, és nem is történt. Még jó, hogy a kettes metrót befejezték 88-ban, mert egyébként még mindig villamossal lehetne csak Újpestre eljutni. Aztán egyszer csak előkerült a 4-es metró terve + az 5-ös álma. Azóta is ezen lovagolsz, pedig lehet, hogy máson kellene. De mindegy, jöjjünk inkább tovább a most felé. Gyuszi bácsitól kaptál pénzet, lett felújított kisföldalatti, épülgetni kezdett az M0-ás, te közben elváltál, híztál is, fogaid kihullottak, szemed is megromlott. Aztán jöttek a mocskos jobbosok, akik nem szerették, hogy nem csinálsz semmit a csodacsapatoddal, aztán ezt nem akarták finanszírozni. Milyen egy rohadt dolog ez. Amikor elfogy a szekrény aljáról a pénz és dolgozni kellene. Ahelyett inkább hőbörögtél, hogy Neked, meg a Te városodnak hogy keresztbe pakolnak. Nem is lett a 4-es metróból csak egy üres aluljáró a Móriczon, az is csak dacból. Küzdelem volt, hogy legyenek szép új buszok + buszsáv a 7-es vonalán. Fel is újítottatok pár öreg Ikarust, futnak is gyorsan, futottak, futnak is még, futottak még … Majd megint jöttek a cimborák és lebótolták neked még 4 évre, hogy saját, különbejáratú városod legyen. Te meg gyorsan ki is költöztél Budakeszire, nehogy szagolni kelljen a szmogot, meg az egyéb szagokat. (Mondhatnám: azt, amit odaszartál a galeriddel, de ez nem túl finom kifejezés, bár te elvileg liberális vagy.) Merész vagyok, mert helótaként pofázok, de azt látom, hogy aki itt él az vagy már belefáradt vagy hisz benned, mert proli picit. Namost 2 éve dugó van a városban, mert kampányaszfalton akarsz a városházán maradni. Öntik is szépen mindenhova a selejtet, ami kibrja a nyarat, aztán télen lehet kátyuzni, mert mindent kiloptak belőle. Occsó, azt jó, igaz-e? Hitelből. Na mindegy, mert úgysem a saját utadon jársz saját kocsival, hanem a horvátokén parádéskocsissal nyaralót látogatni. Csak jött a bukta. Azóta kuss van, és szimpatikus aszfaltbetyárkodás. Jöttek a Volvo buszok, most PR-ban nyomják a reptérről befelé. Neked meg tokád van, olvasószemüveged, hájas segged. Programod meg nincs. Sose volt. Ezek után mi marad nekünk ebben a szép vörös városban? A remény, Gabikám, hogy legalább a szocik megunják a szánalmas viselkedésedet és elzavarnak, nem tolják a popsid alá a széket megint. Ha nincs jó, jó a rossz is alapon: jöjjön Molnár Gyula! Sajnos.  

Geci elbaszta…

…Mici megszerelte. Így megy ez. A dolgok, uraim, ismét a rendes kerékvágásban haladnak. Most pedig megiszom az egy liter kéknyelűt, amit Badacsonyban vásároltam.

UP örökzöld – Sajnos ma is aktuális, csak a neveket kell behelyettesíteni

Magyarország többet érdemel (drámai kísérlet)
NOL
“Talán sablonkérdés, de szerinted mi az oka annak, hogy társadalmunk egyre agyatlanabb, és a globalizáció csak nőttön nő?”
(Újságírói kérdés egy metálzenészhez)

Telt-múlt az idő. Kisvártatva közeledett alkotmányunk ünnepe. Összeült tehát a nemzeti közép kormánya pragmatikusan, hogy megtárgyalja, miképpen volna ideológiamentesen megünnepelhető a fasiszta-klerikáris diktatúra által durván kisajátított Szent István nap augusztus 20-án.

– Jó napot kívánok! – hazudta Kovács László, alighogy belépett.

Medgyessy Péter visszaköszönt volna, de nem talált szavakat.

– Kuncze, Magyar hol vannak? – hazudott türelmetlenül Kovács.

– A vécében szívnak egy homoszexuális négerrel! – felelt valaki a tömegből.

Medgyessy Péter épp bele akart kezdeni az első napirendi pont (“Az augusztus 20-i ünnepségek méltóképpeni megünneplése a fasiszta-klerikális rezsim bukása után, a nemzeti egység jegyében, ohne lövészárok oder egyéb kubikos merényletek”) ismertetésébe, de mielőtt megtalálta volna az elgurult szavakat, többen közbevágtak:

– Intézzünk támadást a sajtószabadság ellen! – javasolta Baja Ferenc Lamperth Mónikának, aki erre csak húzta a száját:

– Véleményem szerint sokkal inkább sürgős feladat a rendőrállam kiépítésének azonnali megkezdése. Akcióprogram keretén belül. Nyílt diktatúrát nyilván nem vezethetünk be, hiszen azt kenyéradó gazdáink, akiknek ki akarjuk árusítani az országot, nem néznék jó szemmel, de alaposan megfélemlíthetnénk a polgárokat, megtörhetnénk a civil társadalom gerincét, üldözötté tehetnénk a magyarokat saját hazájukban, állami kegyelemkosztra ácsingózó akaratlan-tehetetlen prolimasszává silányíthatnánk végre az egész országot! Vagy fogyasztókká! Istenem, milyen szép ünnep lenne!

– Vízágyú lesz vagy rögtön lövetünk? – kérdezte Kovács László, de már megint hazudott.

Medgyessy mondani akart valamit, de mire megtalálta volna a hatásos kezdést, meghozták a kávét a lopott ezüstkanalakkal.

Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer) ragadta magához a szót:

– Nyilvánvaló, hogy a prolik prehumán ösztöneire kellene építenünk, mint a választásokon. Kérjünk föl egy izraeli céget!

– Egyetértek – hazudta rá Kovács László.

– Rendezzünk nemzetközi fodrászversenyt! – kiáltott föl Jánosi Gyurka (közben csinált egy kézenátfordulást), Toller László és Baja Ferenc együtt.

– Hülyeség – hazudott Kovács.

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta dr. Csillag István cinikus mosollyal.

– Újítsuk föl az István a királyt, és nevezzük ki Huszti Pétert Szent Istvánnak, aztán a közvélemény nyomására hátráljunk meg, hogy minél demokratikusabbnak tűnjünk! – kiáltott közbe Görgey Gábor, és csöndben meghasonlott.

– Az a lényeg, hogy tudjunk lopni egy csomó pénzt – harsogták többen.

Medgyessy Péter itt fölpattant, és hosszan kereste a szavakat, de mivel nem találta, inkább leült.

– Először is kellene egy szép jelmondat, amely pozitív üzenetet hordozna mindenki számára, amely képes volna megjeleníteni a nemzeti közép kormányának szellemiségét a legszélesebb néprétegek irányába felé – érvelt Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer).

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta Csillag István cinikus mosollyal.

Medgyessy szólásra emelkedett volna, de mire megtalálta jegyzetei között a témába vágót, már elkésett.

– Pályáztattunk, zárt körben. A következő pályaművek érkeztek, sorolom – intette le a gazdasági minisztert Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer), és legott felsorolta a lehetséges jelmondatokat:

“A frankót mondom, nem a gizdát: ünnepeld az első Pistát!”

– Áh, fúj! Magyarkodó, klerikális duma! – csúsztatott hangosan Kovács László.

“Társak, társnők, ‘gusztus húsz, ‘kotmányunk ünnepe. Tervünk, mint hósipkás csúcs.”

– Gyönge! – tiltakozott határozottan Jánosi Gyurka, és rágyúrt bicepszre kíméletlenül.

“Ahol madár kapirgál, ott áll majd a szentendrei papírgyár!”

– Szar!

“Nagy királyság a tűz’játék, vazze, Ferikém, dobok egy hátast mindjárt, nálad van a sörnyitó?”

– Jézus Mária! – kiáltott fel Medgyessy Péter, amin maga is meglepődött, de nem tudta folytatni, mert a vita hevében elsodródott a vita.

“Öröm, ünnep, földön, égen, együtt a családdal, együtt a nemzettel, de ne felejtse otthon kutyáját, aranyhalát és brigádnaplóját se!”

– Ez jó lesz, csak kicsit hosszú, vágjuk el valahol – hazudott Kovács.

– A jelmondattal akkor megvolnánk. A fasiszta-klerikális nyomulás után itt az ideje, hogy valami igazán haladót és előremutatót mutassunk előre – mondta Jánosi Gyurka, miközben lenyomott hetven fekvőtámaszt. – Mi lenne, ha Komáromi Pisti neve napja alkalmából a Hősök terén elénekelné a “Fásy-mulató az ATV-n, Fásy-mulató a hétvégén” kezdetű slágert? Azt zabálnák a népek, meg a vattacukros pacalt! Kihozzuk félmilliárdból simán.

Gál (a baloldali Wermer): – Mondol valamit, Gyurka. De ez így túl provinciális. Kellene valami globalistábbabb, valami igazi kultúrszenny, dekadens szemét, hogy letargiába taszítsuk vele a magyarságot.

– Mi lenne, mondjuk, ha idehoznánk Elvis Presley-t, aki egykor Coca Cola-mámorba züllesztette a nyugati fiatalságot? – kérdezte félve Szili Katalin.

– Elvis meghalt – szólt szomorúan az időközben megérkezett Magyar Bálint, és hitelkártyájával kokaincsíkot húzott a félmilliós márványasztalon.

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta Csillag István cinikus mosollyal.

– Akkor hívjuk meg a Beatlest, mint 1996-ban!

– A Beatles is meghalt – morogta Kuncze, és fölnézett a Meleg iskolásfiúk vakációja című pornómagazinból.

– Akkor marad Elton John – zárta le a vitát Gál, a baloldali Wermer. – Nála hitelesebben senki sem képviselheti a nemzeti közepet!

– Ah, Elton John csak temetéseken szeret énekelni! – szólt közbe Jánosi Gyurka, és bemutatott egy Magyar-vándort a mahagóni karosszéken.

– Elton is a bad looser – hazudott szembe mindenkit Kovács László.

– Na jó, hát legföljebb nem jön el. Akkor mi van? Légiparádé, tűzijáték úgy is lesz, meg néhány Bródy-Koncz-Republic, és még örül is mindenki, hogy nem fizettünk egy valag pénzt ennek az Eltonnak.

Medgyessy Péter időközben kiérlelte álláspontját, de addigra kiürült a terem, csak Jánosi Gyurka léptei hallatszottak, ahogy 9,8 alatt futotta a százat a vörös futószőnyegen.