Közkívánatra – Rossz nevelés II. (átlag magyar honpolgárként létezés)

1. Rendszeresen csak Metrót, Blikket (vagy fajtársait), Népszabadságot (amire még nagypapa fizetett elő, csak senki nem tudja, hogy lehet lemondani, így inkább fizetik) olvas, ha tud nyomtatott kisbetűt olvasni.

2. A Híradó című műsorról csak annyit tud, hogy emiatt van vége 1 óra után a Mónika shownak vagy Rex felügyelőnek.

3. Nem tudja mi Magyarország államformája. (Az államforma nem kuglófsütő eszköz?)

4. Étteremben kizárólag rántott húst vagy rántott sajtott eszik, hasábburgonyával.

5. Nyilvános helyen történő wc-használat után nem mos kezet.

6. Nyáron rövidnadrágos/szoknyás időben zoknival hordja a szandált.

7. Öltönyös/kosztümös megjelenés esetén konzekvensen sportcipőt visel.

8. Tudatosan korpás a haja, hiszen a korpa lesöpörgetése a vállról jó apropó a nemdolgozásra.

9. Az utolsó könyv, amit kezébe vett a középiskola(?) befejezése óta, a gyerek ellenörző könyve volt.

10. Írni igéről azt gondolja, hogy az inni egyik speciális alakja.

11. Ha tudja mit jelentenek a computer és az internet szavak, ezeket a pornó szinonímájaként kezeli.

12. Az országgyűlési választások napjén reggel dönti el (vagy az szavazófülkében), hogy kire voksol. VAGY a baloldalra.

Vaniliás karika

Olyan jól esik szembesülni a szeretettel, ami övez a világ felől minket, sajnos.hu-s sztárokat, az élet császárait. Tapsifalvától Bukarestig kedvelik azt a finom és kiegyensúlyozott stílust, amivel elárasztjuk az internet minden kis zugát. Talán én kirívok a többi császár közül, mert Platón filozófusának objektívitásával szemlélem a hétköznapokat és a vazallusokat, akik életnek csúfolt fiziológiai eseménysorozatokba foglalják bele porszemszerű organizmusi megvalósulásuk nem túl sok izgalmát. Bocsánat érte. Ráadásul nyers vagyok, mint a pármai sonka, kicsit tán kevésbé érett. Ennek eredményeként már le is lettem primkózva, ami lényegében igaz, mégis kikérem magamnak. Pedig igazából jó tudni, hogy nem vagyok átlagos, már csak nagyképűségemnél fog sem. 🙂

Visszakanyarodva a post címéhez: azt hiszem az egykoron Győrben, a kekszgyárban készített matéria (most már valahol Csehországban vagy Lengyelországban ad munkát ez az édesség a helyieknek), jellege határozza meg korrektül a helyzetet, amiben eltölthetjük azt 100 körüli (plusz-mínusz 30) esztendőt, ami kornak adatott. Cukorból, lisztből, tojásból és csokoládéból készül (+ a mérgek, de az már mindenben van), amik egyesével is alapvető tápanyagok, azaz önálló entitásként is megállják a helyüket a polcokon, sőt nélkülözhetetlenek.
Ugyanez van velünk (Micivel, Recivel, Dzsájokosszal, Bóbix mesterrel, Ácival, Banditával, Ricivel, + standard special guests: LL és M1K1) is. Egyesével is csak az évszázados, Európa jövőjét befolyásolni képes egyéniségek vagyunk. Kicsit betegek ugyan, de erősen zsenigyanusak. Sajnos. Ami tény, az tény.

ÁM eljön a pillanat, amikor a fent felsorolt anyagokból lesz valami olyan elegy, együttállás – megbolondítva kevés fűszerrel – ami megismételhetetlen, jól körül nem írható, akkor a fogyasztó találkozik a vaníliás karika nevű produktummal. Lehet, hogy először csak véletlenül, ám megízlelés után keresni kezdi a polcokon és nem bírja ki, hogy ne kényeztesse magát rendszeresen, viszont legalább akkor is nagy mennyiségben…

UGYANILYEN a mi kis csapatunk, az oldalunk. Egyszer idetévedsz, megcsap a hangulat, a világunk szele és lehet, hogy köpködsz, lehet, hogy tetszik, de egy biztos visszajársz. Nem bírod nélkülünk. Néha beszólsz, de utána már csak élvezed, veszed magadhoz, a szenvedélyeddé válik…
Nem tudok rajtad segíteni, bárhonnan jöhetsz, maradsz. Dőlj hátra, nyugodj meg és falatozz, máshol ilyen jót úgy sem találsz.