Open 2006 – Április vesszőfutás Tihanyban

Kicsit in memorian, de jobb most, mint amikor már teljesen elfelejtem. Április 22-én délután Critical Mass-et nyomtak a srácok (még Mici is), amibe persze becsúszott némi sörszünet. Szilvivel és Recivel mi elsöpörtünk korán, és T-vel megittuk az első söröket Bkenesén a ledózerolt strandot figyelgetve. Becsúszott 2-3 kori, aztán leért a bringások (Mici, Áci, Zorró és Dzsájokosz). Besöpörtünk a házba, iszonyatos főzés vette kezdetét, Mici féle zöldséges csilit készítettünk. Közben elfogyott a maradék Jéger, és nekiestünk némi szilvapálinkának az egyre alacsonyabb hőmérséklet közepette. A darabolás közben kiderült, hogy Geci nem tud zsülienre vágni sárgarépát, viszont Szilvi igen. Kész lett a cumó, közben pofáztunk, boroztunk, dohányoztunk, ilyenek. Szolidan 11-éjfél lett, mire tányérban a kaja, behúzzuk és mindenki KO is lett. Egykor már csak Mici és Áci éneke szárnyalta túl a többiek horkolását, közben T csendesen figyelt.

Április 23 – Felébredéstechnológia 8-9 körül. Összekapjuk magunkat, hogy mi is legyen. Mindenki marad, de Szilvi és Reci csak velünk lesznek, semmi testmozgás (tudtak valamit). Ebédpótló tradicionális reggeli tojásrántotta a Katicában, aztán hajrá. Nem siettünk, lassan vezettünk. Káptalanfürednél megtaláltuk a BMW-s csavarhúzót. Utána nagynehezen átjutottunk Bfüreden, T is megtalálja másodszor a MOL kutat. Aztán Tihanyban alig 10 perc ls leparkolunk, elő bringák és irány Sajkod (előtte szirtről hesszeljük a tavat / bemelegítő láda). Sajkodon vállunkra vettük a cajgákat(Gecinél a Csepel Touring), fel a hegyre, csodáltuk a Balatont, a békét, a zöldet, a félszigetet. Még erőnk teljében megleltük az első pontot, aztán tortúra. Ösvényeken végighaladva a 2-es könnyen megvolt valamennyire, viszont a hármast kerestük 45 percen keresztül, máshol, aztán telefonos segítség, végül bozótoktól tépázva drótszamárra pattanva haladtunk vissza a faluba. Fáradtan, szomjasan, koszosan, picit büdösen 4-re értünk vissza a bázisra, ahol a földi egységek telesörözött pocival vártak ránk békésen. Szavazni rohantunk, irány a főváros, a remény hal meg utoljára jegyében, de Isten nem kegyes, Geci technikai okok miatt nem szavazhatott és 22.00-ra remény sem marad, a tavasz legszebb napján piroslott az ország. Geoban nagyok és biciklitől szélesválluak vagyunk/voltunk. Ez az igazi élmény. Azóta sem volt hétvégén olyan hihetetlen jó idő. Sajnos.
T fotóit itten találjátok.