Geci elbaszta…

…Mici megszerelte. Így megy ez. A dolgok, uraim, ismét a rendes kerékvágásban haladnak. Most pedig megiszom az egy liter kéknyelűt, amit Badacsonyban vásároltam.

UP örökzöld – Sajnos ma is aktuális, csak a neveket kell behelyettesíteni

Magyarország többet érdemel (drámai kísérlet)
NOL
“Talán sablonkérdés, de szerinted mi az oka annak, hogy társadalmunk egyre agyatlanabb, és a globalizáció csak nőttön nő?”
(Újságírói kérdés egy metálzenészhez)

Telt-múlt az idő. Kisvártatva közeledett alkotmányunk ünnepe. Összeült tehát a nemzeti közép kormánya pragmatikusan, hogy megtárgyalja, miképpen volna ideológiamentesen megünnepelhető a fasiszta-klerikáris diktatúra által durván kisajátított Szent István nap augusztus 20-án.

– Jó napot kívánok! – hazudta Kovács László, alighogy belépett.

Medgyessy Péter visszaköszönt volna, de nem talált szavakat.

– Kuncze, Magyar hol vannak? – hazudott türelmetlenül Kovács.

– A vécében szívnak egy homoszexuális négerrel! – felelt valaki a tömegből.

Medgyessy Péter épp bele akart kezdeni az első napirendi pont (“Az augusztus 20-i ünnepségek méltóképpeni megünneplése a fasiszta-klerikális rezsim bukása után, a nemzeti egység jegyében, ohne lövészárok oder egyéb kubikos merényletek”) ismertetésébe, de mielőtt megtalálta volna az elgurult szavakat, többen közbevágtak:

– Intézzünk támadást a sajtószabadság ellen! – javasolta Baja Ferenc Lamperth Mónikának, aki erre csak húzta a száját:

– Véleményem szerint sokkal inkább sürgős feladat a rendőrállam kiépítésének azonnali megkezdése. Akcióprogram keretén belül. Nyílt diktatúrát nyilván nem vezethetünk be, hiszen azt kenyéradó gazdáink, akiknek ki akarjuk árusítani az országot, nem néznék jó szemmel, de alaposan megfélemlíthetnénk a polgárokat, megtörhetnénk a civil társadalom gerincét, üldözötté tehetnénk a magyarokat saját hazájukban, állami kegyelemkosztra ácsingózó akaratlan-tehetetlen prolimasszává silányíthatnánk végre az egész országot! Vagy fogyasztókká! Istenem, milyen szép ünnep lenne!

– Vízágyú lesz vagy rögtön lövetünk? – kérdezte Kovács László, de már megint hazudott.

Medgyessy mondani akart valamit, de mire megtalálta volna a hatásos kezdést, meghozták a kávét a lopott ezüstkanalakkal.

Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer) ragadta magához a szót:

– Nyilvánvaló, hogy a prolik prehumán ösztöneire kellene építenünk, mint a választásokon. Kérjünk föl egy izraeli céget!

– Egyetértek – hazudta rá Kovács László.

– Rendezzünk nemzetközi fodrászversenyt! – kiáltott föl Jánosi Gyurka (közben csinált egy kézenátfordulást), Toller László és Baja Ferenc együtt.

– Hülyeség – hazudott Kovács.

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta dr. Csillag István cinikus mosollyal.

– Újítsuk föl az István a királyt, és nevezzük ki Huszti Pétert Szent Istvánnak, aztán a közvélemény nyomására hátráljunk meg, hogy minél demokratikusabbnak tűnjünk! – kiáltott közbe Görgey Gábor, és csöndben meghasonlott.

– Az a lényeg, hogy tudjunk lopni egy csomó pénzt – harsogták többen.

Medgyessy Péter itt fölpattant, és hosszan kereste a szavakat, de mivel nem találta, inkább leült.

– Először is kellene egy szép jelmondat, amely pozitív üzenetet hordozna mindenki számára, amely képes volna megjeleníteni a nemzeti közép kormányának szellemiségét a legszélesebb néprétegek irányába felé – érvelt Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer).

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta Csillag István cinikus mosollyal.

Medgyessy szólásra emelkedett volna, de mire megtalálta jegyzetei között a témába vágót, már elkésett.

– Pályáztattunk, zárt körben. A következő pályaművek érkeztek, sorolom – intette le a gazdasági minisztert Gál J. Zoltán kormányszóvivő (a baloldali Wermer), és legott felsorolta a lehetséges jelmondatokat:

“A frankót mondom, nem a gizdát: ünnepeld az első Pistát!”

– Áh, fúj! Magyarkodó, klerikális duma! – csúsztatott hangosan Kovács László.

“Társak, társnők, ‘gusztus húsz, ‘kotmányunk ünnepe. Tervünk, mint hósipkás csúcs.”

– Gyönge! – tiltakozott határozottan Jánosi Gyurka, és rágyúrt bicepszre kíméletlenül.

“Ahol madár kapirgál, ott áll majd a szentendrei papírgyár!”

– Szar!

“Nagy királyság a tűz’játék, vazze, Ferikém, dobok egy hátast mindjárt, nálad van a sörnyitó?”

– Jézus Mária! – kiáltott fel Medgyessy Péter, amin maga is meglepődött, de nem tudta folytatni, mert a vita hevében elsodródott a vita.

“Öröm, ünnep, földön, égen, együtt a családdal, együtt a nemzettel, de ne felejtse otthon kutyáját, aranyhalát és brigádnaplóját se!”

– Ez jó lesz, csak kicsit hosszú, vágjuk el valahol – hazudott Kovács.

– A jelmondattal akkor megvolnánk. A fasiszta-klerikális nyomulás után itt az ideje, hogy valami igazán haladót és előremutatót mutassunk előre – mondta Jánosi Gyurka, miközben lenyomott hetven fekvőtámaszt. – Mi lenne, ha Komáromi Pisti neve napja alkalmából a Hősök terén elénekelné a “Fásy-mulató az ATV-n, Fásy-mulató a hétvégén” kezdetű slágert? Azt zabálnák a népek, meg a vattacukros pacalt! Kihozzuk félmilliárdból simán.

Gál (a baloldali Wermer): – Mondol valamit, Gyurka. De ez így túl provinciális. Kellene valami globalistábbabb, valami igazi kultúrszenny, dekadens szemét, hogy letargiába taszítsuk vele a magyarságot.

– Mi lenne, mondjuk, ha idehoznánk Elvis Presley-t, aki egykor Coca Cola-mámorba züllesztette a nyugati fiatalságot? – kérdezte félve Szili Katalin.

– Elvis meghalt – szólt szomorúan az időközben megérkezett Magyar Bálint, és hitelkártyájával kokaincsíkot húzott a félmilliós márványasztalon.

– Írjunk ki közbeszerzést, az olyan jópofa dolog – javasolta Csillag István cinikus mosollyal.

– Akkor hívjuk meg a Beatlest, mint 1996-ban!

– A Beatles is meghalt – morogta Kuncze, és fölnézett a Meleg iskolásfiúk vakációja című pornómagazinból.

– Akkor marad Elton John – zárta le a vitát Gál, a baloldali Wermer. – Nála hitelesebben senki sem képviselheti a nemzeti közepet!

– Ah, Elton John csak temetéseken szeret énekelni! – szólt közbe Jánosi Gyurka, és bemutatott egy Magyar-vándort a mahagóni karosszéken.

– Elton is a bad looser – hazudott szembe mindenkit Kovács László.

– Na jó, hát legföljebb nem jön el. Akkor mi van? Légiparádé, tűzijáték úgy is lesz, meg néhány Bródy-Koncz-Republic, és még örül is mindenki, hogy nem fizettünk egy valag pénzt ennek az Eltonnak.

Medgyessy Péter időközben kiérlelte álláspontját, de addigra kiürült a terem, csak Jánosi Gyurka léptei hallatszottak, ahogy 9,8 alatt futotta a százat a vörös futószőnyegen.