“A holnapban rejlő bizonyosság”

Ma reggel a rádióban ment az Oláh Ibi féle Mo.-nóta, ami egyébként bejön nekem eléggé. Nem szégyenlem, pedig többször úgy tünt a közelmúltban, hogy illene. De lefosom. Megragadt bennem egy mondata, amit a címbe is betettem. Azért érzem fontosnak, mert jelenleg generálisan látok pár hardcore bizonyosságot felrajzolódni a Kárpát-medence fölött feszülő narancssárgás-pirosas-zöldes-kékes égboltra:
1. befejezzük az elkezdett autópályákat(?)
2. elkezdjük kifejteni a 100 lépéses marketinggel széthintett terveket (de csak papíron)
3. bevezetjük az egykulcsos ÁFÁT!
(4. a többit majd megtudjátok, ha akarjuk, Parasztok!)

És ÁFAügyben nem a 20-ból lesz 15, hanem a 15-ből lesz 20 %, az ugye vágási. Nem akarok belegondolni, hogy mennyire lesz jó, de jó lesz. Simán jó lesz, hogy ugyanannyiért tudok majd lejutni Miskolcra vonattal+vissza teljesárúval, mint fapadossal Londonba, ha elcsípek egy jó akciót. Abba sem akarok belegondolni, hogy a jobbos kormány meglépné-e, de szerintem sok választása nem lenne nekik sem. Kényszerpálya ez a javából és kicsit spirálnak érzem. Viszont ez az a fajta spriál, ami nem akadályozza meg a nem kívánt terhességet. Szopni kéne inkább, de mi jól felcsináltatjuk magunkat. Négy év is lesz talán mire kihordjuk. Ugye nem lesz halvaszülés?

“Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át…”

Kicsit szar, de igaz.

Ja, és nem vagyok depressziós, meg semmi, csak reális (+ Geci). 😉

Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád…

9 thoughts on ““A holnapban rejlő bizonyosság””

  1. Én speciel gyűlölöm ezt a számot, és most frankón a fülembe ültetted rimótból :-/

  2. Nekem inkább az tetszik, hogy:

    “Nekem a kérés nagy szégyen,
    Adjon úgy is, ha nem kéreeeeem”

  3. ÉS azt ismered Zorró, hogy: “Több SZDSZ, kevesebb adó”
    Innentől viszont vagy az ÁFA nem adó vagy a 33 %-os adóemelés még nem emelés. Sajnos

  4. Ma esti várható blogfejlesztések: automatikus email értesítés új posztról, kívánságra akár új komment érkezéséről is. Ezzel elkerülhető lesz az, hogy például ezt a kommentet, amit éppen itt írok, a legutolsó posztba kelljen írnom, hogy biztosan elolvassátok, hiszen ez elvileg politikai poszt. Ezen kívül várok szeretettel képeket, amiket berakhatunk a sajnos.hu felirat mögé a főoldalon.

  5. Geri bátyám, én még azt is ismerem, hogy “Több eszdéesz, több pedofil”!

    Az én életemben sokkal fontosabb dolgok vannak, mint a politika. (Persze, ennek ellenére szívesen olvasom a sajnos propagandát.)
    Pl a legutóbbi meghatározó flash:
    Mentem szombaton a critical massra. A parlament mögötti bicikli úton rakom neki nyélen, mert késésben voltam. És a parkban mellettem tolókocsikban mozgássérült gyerekek voltak (mint pl. Timmy a south parkban), és csak pislogtak rám, mint hal a szatyorban… Kb az volt a szemükben, hogy basszus milyen jó neki, hogy van 2 db használható lába, és bármikor tud tekerni egy vidámat…
    Szóval én, mint empatikus kilences, megdöbbenést és meghatódástechnikát mutattam be.

  6. Ugyan, Zorrókám, természetesen nekem is, DE oda kell figyelnünk arra, hogy Magyarország népe az értékek mentén történő politikai döntés irányába haladjon.A különbség a két szadesz-es motívum között, hogy az egyik (a saját) az választási ígérte, míg a másik csak propaganda. A pedofilos szöveg eltűnik az éterben 1 hónapon belül, míg az adócsökkentés ígérete/ténye ott marad a számonkérhető tételként a (köz)tudatban. A tolókocsis gyerekek esetében azt hiszem 1 dolog lényeges: 2006 január 1-gyel megszünt az eltartottak utáni családi adókedvezmény(bevezetve 1999). Ami egyet jelent azzal jelen állás szerint a ha 18 éves kora után a most általad kerekesszékesnek látott srácok (hacsak a máriapócsi Szűz Mária csodát nem tesz), akik akkor sem lesznek képesek önálló életre ugyanúgy a szüleikre/rokonaikra lesznek utalva, rokkantnyugdíjasok lesznek, el kell őket tartani ugyanúgy, mint addig, ám az ebből fakadó plusz terhek kompenzálást a liberális kormányzat nem tartja fontosnak (1 eltartott esetén évi 36 Ft, 2-nél 96 Ft, 3 esetén évi 360 Ft volt eddig). Így lehet, hogy pár év múlva nem látsz ilyen gyerekeket a CM-re sietve, mivel a szülőknek nem lesz pénze tankolni a kocsiba, amivel a parkig elvihetik őket. Ennyiben jelen van (mindig) a politika. (Ja, és amit leírtam, csak vízió, viszont az alapja reális)

  7. Sajálatos módon
    Köszönjük kedves kommunista barátaink… szakértő pártunk és kormányunk!!!!!

    Mekkorát ugrik a pannon kiscica?
    2006. április 27. Élet és Irodalom – FigyelőNet

    Egyetlen, húszszázalékos áfakulcs azonnali bevezetését, és a fogyasztói ártámogatások és a támogatott lakáshitelezés megszűntetését javasolja az új kormánynak Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csilag István és Mihályi Péter az Élet és Irodalom legfrissebb számában.

    Nem mintha az évi 4 százalékos növekedésünk kiugró lenne, sőt, Lengyelországot kivéve alacsonyabb, mint a velünk együtt csatlakozott többieké. De azért nagyon szégyenkeznünk sem kell, állítják az ÉS-ben a szerzők: „Ugyanakkor az igen lassan növekedő Európai Unióhoz, különösen pedig az euróövezet merev és szinte stagnáló magországaihoz (Olaszország, Franciaország és Németország) viszonyítva nálunk sokkal gyorsabb a növekedés, érdemi a felzárkózás, semmiképpen nincs szó tehát csődről, ami feltétlenül hanyatlással, a hazai gazdasági teljesítmény visszaesésével járna együtt”.

    Nem vagyunk hát a pannon puma, csak a pannon kiscica, mondják a szerzők, amely messze a lehetőségei alatt teljesít, szétszakadó szerkezetű, pazarló, „zömmel jövőfelélő szemléletű politikai osztállyal terhelt közösség”.

    Gyengeségeinket 7 pontban sorolják fel, íme egynéhány közülük:
    1. A multik által generált exportszektor egyre jobban elszakad a magyar gazdaság többi részétől. 2. Az alacsony hozzáadott értéket nyújtó ágazatok lassan nőnek, az élelmiszer- és könnyűipar tönkremegy, az építőipar stagnál, mert „az alacsony szakképzettségű és termelékenységű hazai munkaerő túl drága, részben a minimálbérek felelőtlen növelése, részben az öncélú oktatási és szakképzési rendszer miatt”. 3. „A túlsúlyos, paternalista állam elnyomja és torzítja a magyar gazdaságot”. 4. És az így elvont jövedelemből silány produktumokat állít elő az állam. 5. A mai viszonylagos jólét a jövö nemzedékeinek terheit növeli! És így tovább… a lényeg, hogy szerintük immár fordulatra van szükség.

    „Magyarország az ezredforduló tájékán letért az egyensúlyőrző, ezért fenntartható, exportvezérelt, beruházások által fűtött, magas színvonalú gazdasági növekedés útjáról. Ez történelmi hiba volt. Az 1996 és 2000 közötti időszakot jellemző gyors növekedés fényes bizonyítéka annak, hogy az 1995-ös stabilizáció nem volt hiábavaló: a magyar gazdaság igen rövid idő alatt visszanyerte nemzetközi versenyképességét, ami hazánk XX. századi történetében páratlan exportbővülést eredményezett. Tartós jólétet pedig nyilvánvalóan nem hitelekre, hanem csakis tartós hazai teljesítménynövekedésre lehet alapozni. Az újabb stabilizáció tehát azért szükséges, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából, növekedési energiáit ne kösse le az állam, a belföldi és külföldi erőforrásokat saját építésére legyen képes felhasználni.
    Az újabb stabilizációt addig kell végrehajtani, amíg a belföldi és a külföldi hitelezők még hajlandók finanszírozni a magyar gazdaságot és az államháztartást” – írja a Bokros, Bauer, Csillag, Mihályi négyes.

    Ne feledjük, hogy kiáltvánnyal mások is előálltak a közelmúltban, de az ÉS-ben megfogalmazottakat a „személyes élmény” kellően felerősíti. Azon túl, hogy az államháztartási reformot hangsúlyozzák, nyolc pontban foglalják össze a teendőinket (megint csak példaszerűen idézve): 1. Az áfakulcs 2006. július 1-jétől egységesen 20 százalék legyen. 2. Szűnjön meg minden fogyasztói ártámogatás, legelébb is a gázáré. 3. A lakáshitelek kamattámogatásának megszüntetése, mert az főleg a bankokat hízlalja. 4. A munkavállalók a mai 4 helyett fizessenek 8 százalékot egészségbiztosítási járulékra. Ez a minimálbérnél, állítják, kevesebb, mint egy buszbérlet ára. 5. Ennyit minden magyar állampolgár fizessen alapdíjként. (…) 7. Az új tanévtől legyen felsőoktatási tandíj…

    „A 2006-os esztendő második harmadában (májustól augusztus végéig) ki kell dolgozni az államháztartás reformjával kapcsolatos összes fontos törvényt. Az év harmadik harmadában (szeptembertől szilveszterig) pedig az Országgyűlésnek meg kell tárgyalnia és el kell fogadnia ezeket. Így biztosítható, hogy a 2007-es költségvetés már tükrözze mindazokat az alapvető szerkezeti változásokat, amelyek az elkövetkező négy évben eredményesen lezárhatóvá teszik az államháztartás valódi reformját. Ha ez sikerül, akkor hazánk gazdasága visszakerülhet a tartósan gyors, egyensúlyőrző, a történelmileg belátható időn belüli felzárkózást lehetővé tevő növekedési pályára.
    Hat területen van szükség a változások kritikus tömegére: a gyógyítás, az oktatás, a közigazgatás, mindezt keresztbemetszve az önkormányzati rendszer és mindezt alátámasztandó a közteherviselés (adórendszer) és a szociális támogatások reformjára”.

    A részletes elemzés végigveszi ezt a hat területet, bemutatva a teendőket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.